Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 2 (327. szám) - A közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
3769 Úgy látom, hogy a kormány, a bizottságok és a módosító indítványokat előterjesztő képviselők között meglehetősen nagy a véleménykülönbség a tekintetben, hogy milyen irányban kell a törvényjavaslat szövegét változtatni. Számos módosító indítvány az összeférhetetlenségi szabályok újabb és újabb variációját és tárházát próbálja megfogalmazni ebben a törvényszakaszban - egyé bként nagyjából a 8. §tól a 21. §ig terjedő részről van szó , és vannak módosító indítványok, amelyek egyszerűsítéseket, bizonyos szakaszok elhagyását indítványozzák a törvény szövegéből. Tehát két ellentétes irányú módosítóindítványcsomagról van szó. Én most nem nevezném meg képviselőtársaimat, hogy melyik csomagot kik adták be, gondolom, mindenki számára végigolvasható, nem szeretném ezzel az időt rabolni. De jelezni kívánom azt a szemléleti különbséget, amely e két módosító indítványcsomag között vil ágosan látható. Az egyik filozófia ugyanis az, hogy meg kell rendszabályozni ezt a nonprofit szektort, olyan szabályegyüttest kell alkotni az összeférhetetlenségi szabályok körében, amely teljes mértékben ellenőrizhetővé, szabályozottá teszi a civil világo t Magyarországon. A másik felfogás azt mutatja, hogy a legjobb ellenőrzés a nyilvánosság, hogy nem kell megbéklyózni az 50 ezer szervezet mindennapi életét - mert nem lehet 50 ezer szervezetre érvényes szabályokat oly módon alkotni, hogy az minden részletr e kiterjedjen , hanem inkább a szemléletmód, a nyilvánosság felé tolná e szervezetek működését és gazdálkodását, és megpróbálná egyszerűsíteni azokat az összeférhetetlenségi szabályokat, adminisztrációs terheket, amelyek a szervezetekre hárulnak. Némi meg lepetésemre az előterjesztő, a kormány jellemzően nem az egyszerűsítő, hanem a további összeférhetetlenségi szabályokat megállapító módosító indítványokat támogatta. Azért kértem most szót ebben a vitaszakaszban, hogy a kormánynak azt ajánljam, gondolja új ra ezt az álláspontját. Láthatóan több módosító indítvány tekintetében maga is hezitált, egyes bizottságokban igennel, más bizottságokban nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy támogatjae a módosító indítványt. Ez a hezitálás, gondolom, még tart, és arról szeretném a kormányt meggyőzni, hogy olyan törvényre van szükség, amely alkalmazható '98. január 1jétől és nem tartalmaz olyan paragrafusokat, mint ami jelenleg a 10. § (1), (2) bekezdése, amely teljesen felesleges tilalmakat állít. Azért feleslegeseket, mert nem nyilvántartott és következményekkel nem járó tilalmakat fogalmaz meg a törvény. Olyan tilalmakat pedig jó lenne elkerülni, amelyek ellenőrizhetetlenek és az ellenőrzésük után pedig, ha végül is tetten ért egy törvénysértést, akkor pedig semmilyen következménnyel nem járna. Úgy gondolom ezért, fontos lenne, hogy az egyszerűsítő módosító indítványokkal kapcsolatos álláspontját a kormány újraértékelje. (22.30) A másik módosító indítvány, amiről rövidebben szólnék, a 136. sorszámot viselő, a közhasznú szervezetek köztestületének létrehozását megengedő módosító indítvány, amelyet az előterjesztő nem támogatott. Én viszont szeretném figyelmébe ajánlani, hogy magam ezt a módosító indítványt közel 30 nyilvános alkalommal közel ezer szervezet képviselőjével véleményeztettem annak érdekében, hogy felelősségteljesen nyújtsuk be képviselőtársainkkal közösen. Ezen a közel 40 alkalmon, közel ezer képviselővel lezajlott konzultáción - ha ilyen késői órán kellően bátor az ember és meg kell fogalmazni valami arányt, akkor azt kell hogy mondjam - mintegy 90 százalékos támogatottságot kapott az, hogy a törvény engedje meg a közhasznú szervezeteknek a saját önigazgató szervük létrehozását, és tegye lehetővé, hogy ez köztestület formában működjön. Mint ahogy a magyar spo rtban működik Magyar Olimpiai Bizottság, mint ahogy számos szakmai ágazatban működik önigazgató szerv, úgy gondolom, hogy a közhasznú szervezetek joggal igénylik, hogy létrehozhassanak egy olyan köztestületet, amely egy sor kérdésben a nem létező, ma állam által el nem látott funkciókat gyakorolhatná. Vagyis egy ilyen köztestület nem fosztaná meg egyetlenegy jelenlegi hatáskörétől sem az államot, hacsak az Országgyűlés távlatilag nem fosztaná meg attól, hogy a költségvetési támogatás felosztásáról egyedileg döntsön, amitől hét év óta nem tud megszabadulni, mint nyűgös tehertől, de az összes többi kérdésben nem venne át a köztestület állami
