Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 2 (327. szám) - A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3756 schillingre, dollárra vagy cseh koronára, akkor a bank - ha van a készletében ilyen valuta; cseh korona sajnos általában nincs - ezt az átváltást megteheti; ugyanakkor ha az á llampolgár a saját devizaszámlájáról veszi föl ezt az összeget, akkor a hatályos törvény jegyében bármikor elszámoltathatja őt a devizahatóság arról, hogy mire költötte el ezt a pénzt. Tudom azt, hogy a hatályos törvényünk a nem folyó műveletek, hanem a tő keműveletek keretében még nem teszi teljesen szabaddá a forint átváltását. Én ezt tudom. És azt is tudom, hogy a Nemzeti Bankban, amit Magyarországon a devizahatóság jelzővel is szoktak illetni, az a tévképzet él, hogy ő ennek a törvényes korlátozásnak a m űködtetését csak akkor tudja biztosítani, ha korlátlanul elszámoltathatja valamennyi magyar devizabelföldit arról, hogy helyesen, rendeltetésszerűen használtae föl ezt a valutát. A valóságban persze mindenki tudja, hogy hiába van ez a törvényben és hiába van ez a jogosítványa a Nemzeti Banknak mint devizahatóságnak névleg, valójában ez nem működik. De működhet - mondja erre a devizahatóság; és azt mondja, hogy igaz ugyan, hogy én abban a sok százezer vagy még több deviza- és valutaműveletben nem élek ezzel a jogommal, ami elvileg a rendelkezésemre áll - de élhetek! És pont erről van szó, tisztelt Országgyűlés: a jogrend alapjait ássa alá az, ha a hatóságnak van egy olyan joga, amivel általában nem él; az állampolgárok ehhez vannak hozzászokva, hogy általába n nem él - de bármikor megteheti. És itt ugyanoda jutok vissza, ahova Hankó Faragó Miklós az előbb, hogy ez teret nyit a szelektíven, a mindenkori hatóság mindenkori ízlése szerint kiválasztott módon alkalmazott önkénynek. És ezért azt gondolom, hogy azt a jelenlegi passzust a hatályos törvény 6. §ában, hogy a devizabelföldi a rendelkezésére bocsátott deviza, valuta rendeltetésszerű felhasználásáról, illetőleg a devizakülfölditől járó összeg befolyásáról a devizajogszabályban meghatározott módon a devizaha tóságnak elszámolni köteles, ezt a passzust mint egy kinőtt ruhát le kellene vennie a magyar devizatörvénynek, meg kellene tőle szabadulnia, hogy úgy nézzen ki, mint egy civilizált európai ország devizaszabályozása. Mert most nem így néz ki! Ezzel a passzu ssal úgy néz ki, mint egy olyan devizaszabályozás, amely még magán viseli a kötött devizagazdálkodás gúnyáját, kinőtt, torz gúnyáját. A javaslatunk elfogadása semmiféle veszélyt ma már a magyar forintra, a magyar devizagazdálkodásra nem jelent. Mérhetetlen előnye részben esztétikai, vagyis hogy megszabadítanánk a magyar szabályozást egy oda nem illő, rút elemtől, ugyanakkor jogbiztonságnövelő, a jogrend egységét óvó javaslat. Szívhez szóló hangon kérem ezért a kormányt (Derültség.) , hogy tanuljon a két évv el ezelőtti tapasztalatból, amikor nem fogadta el a javaslatainkat itt a parlamentben, és aztán elfogadta a kormányban. (21.30) Ne érje újabb ilyen szégyen a kormányt, hanem fogadja el javaslatunkat a parlamentben is, és akkor mindenki jól fog járni. Hason ló jellegű a 3. pontban szereplő javaslatom is, amikor csak azt a különbségtételt javaslom megszüntetni, amit a benyújtott törvényjavaslat következtében szenvedne el a devizaszabályozás; egy indokolatlan különbséget tenne természetes személy és egyéb deviz abelföldiek között, amennyiben a benyújtott törvényjavaslat szerint csak a természetes személynek lenne joga a valutát és devizát - a hazahozott devizát vagy valutát - birtokban tartani. Azt gondolom, hogy egy idejét múlt korlátozás, ha ezt a lehetőséget a nem természetes személy devizabelföldiektől a szabályozás megvonja. Praktikus megfontolásokból - mondjuk, napidíj folyósítása - egy szervezetnek, egy vállalkozásnak is szüksége lehet arra, hogy korlátozott mértékben valuta legyen a kezében. Attól tartani, hogy ez széles körű lesz, nem kell, hiszen racionálisan gondolkodó vállalkozás nyilvánvaló, hogy nem készpénzben, hanem számlán tartja a rendelkezésére álló külföldi pénzt.
