Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 2 (327. szám) - A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
3754 jogszabályban megoldást kell találni. Erre a megoldásra türelemmel vártam . Ez a megoldás azonban sajnálatos módon egyáltalán nem született meg. Elhiszem, és készséggel elfogadom azokat a devizapolitikai indokokat, amelyek alapján úgy gondolja a kormányzat, hogy ezeket a kereskedőket valamilyen módon ellenőrizni kell. Ugyanakkor országgyűlési képviselőként, jogászként egy ilyen rendelkezéshez meggyőződésem szerint jó lelkiismerettel senki nem adhatja a nevét. Már csak azért sem, mert e rendelkezés tekintetében Magyarországon az elmúlt két évben, ha igazak azok az állítások, amely eket a kormányzat képviselője elmondott a bizottsági üléseken - és nekem semmi okom, hogy ebben kételkedjek - törvényrontó szokásjog alakult ki. Olyan ügyleteket, amelyek hatálya e szakasz hatálya alá tartozik, naponta több százat - meg merem kockáztatni: nagyobb valószínűséggel több ezret - kötnek Magyarországon, hiszen devizabelföldi és devizakülföldi ma már az ország minden egyes pontján nagyon sok alkalommal kerül kapcsolatba egymással. Hadd említsek egy példát! Ha valaki este gépkocsival utazik kereszt ül az országon, és elfogy a gépkocsijából a benzin, megáll az autója, és megállítja az utána következő autóst, aki történetesen egy külföldi, s megkéri, hogy legyen olyan szíves, ha van a kocsijában tartalékbenzin, adjon el neki három vagy öt litert, hogy a legközelebbi benzinkútig elmehessen - és természetesen ez a jogügylet megköttetik: a magyar autós a külfölditől megveszi x száz forintért a benzint, ehhez devizahatósági engedély szükséges. Meggyőződésem, hogy ezt egy önmagát jogállamnak tekintő országba n - egy, a devizakódexszel kapcsolatban oly sok nagyon pozitív véleményt elmondó kormányzat részéről - egy ilyen szabályozás támogathatatlan és fenntarthatatlan. Nincs olyan indok, amely megengedhetné azt, hogy ilyen tömeges jogszabálysértésre hívjuk föl a lakosságot, és megengedhetetlen az, hogy a hatóságok ilyen tömeges jogszabálysértést fogadjanak el és nézzenek el az állampolgároknak. Ebben az esetben nem szabad ezt a jogszabályhelyet elfogadnunk és megalkotnunk mert hiszen itt mindenki tudja, hogy a má sik fél megszegi a törvényt, egyértelműen megszegi a törvényt, mégis szemet hunyunk felette. Ez elvileg nem lenne problematikus, ha nem lennének olyan nagyon súlyos tapasztalataim nekem is és talán másoknak is arról, hogy tipikusan ezek azok a jogszabályhe lyek, amelyek a hatósági önkény melegágyát képezik. Hiszen készséggel elhiszem, hogy a hatóságok döntő többségében az állampolgárokat ezekkel az ügyekkel nem fogják zaklatni. Biztos vagyok benne, hogy az állampolgárok sem zaklatják a hatóságokat, hiszen ép eszű embernek esze ágában sincs egy ilyen ügylettel kapcsolatban devizahatósági engedélyért folyamodni, ugyanakkor mégis úgy gondolom, hogy miután számtalan esetben lehet tapasztalni azt, hogy mondjuk egy vállalkozónál vizsgálatot folytatnak, és szeretnéne k találni nála valamilyen problémát - és ez különböző jogszabályokkal kapcsolatban sikertelen , akkor ezt a törvényhelyet bátran föl lehet majd hívni hivatkozásul, és bátran lehet mondani azt, hogy ha van sapka rajta, akkor azért, ha nincs rajta sapka, az ért; magyarán: tessék mondani, a devizahatósági engedély erre az 5 darab reklámtollra vonatkozóan, amit cserélt a partnerével, hol vagyon? (21.20) És természetesen a vállalkozó nem fog tudni bemutatni ilyen engedélyt. Én nem mondom azt, hogy történt ilyen az elmúlt időszakban Magyarországon, de mondom azt egészen bizonyosan, hogy ha ennek a lehetőségét a törvényben ilyen durva módon meghagyjuk és ilyen történhet, akkor nekünk kötelességünk ez ellen valamit tenni. Igazán nem érheti az a vád az országgyűlési képviselőket, így engem sem, hogy erre most feltétlenül azért van szükség, mert egy nagyon gyors és nagyon hirtelenjében jött ötlet miatt kell ezt megvalósítani. Erre kereken két esztendő állt rendelkezésre. Én 1995 októberében ugyanezt a vitát lefolytatta m. Beszereztem az akkori jegyzőkönyveket; az európai integrációs ügyek bizottságában is volt egy vita erről, és az alkotmányügyi bizottságban is komoly vita folyt erről. Akkor is készséggel elismerte a kormányzat, hogy nem jó a megoldás, majd valami mást k ell találni, de ezt most itt muszáj megcsinálni.
