Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 2 (327. szám) - Dr. Szabó Iván és dr. Tóth Tihamér (MDNP) - a pénzügyminiszterhez - "A magyar útlevél-kibocsátás finanszírozása" címmel - DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter:
3689 Megadom a szót Tóth Tihamér képviselő úrnak. DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációnkban megjelölt témában két héttel ezelőtt dr. Kövér László, a FideszMagyar Polgári Párt képviselője a belügyminiszterhez és a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter hez fogalmazta meg a kérdését. Tekintettel arra, hogy akkor a válasz döntően az érintett tárca nélküli miniszter szempontjából értékelve hangzott el, most szeretnénk ugyanerre a kérdésre hallani a Pénzügyminisztérium felelős vezetőinek a válaszát; mit szól ahhoz, hogy a költségvetési pénzek, az adózó állampolgárok pénzének a felhasználásánál ilyen nagyvonalúságot tanúsíthatnak egyes tárcák. Tisztelt Államtitkár Úr! Elkerülhetetlennek ítéljük meg a pénzügyi vezetés beavatkozását egy olyan, a nemzetbiztonság i okok miatt ugyan a törvény hatálya alól kivett közbeszerzési ügyben, melynél az elfogadásra ítélt ajánlat 2,75 milliárd forintos összege 2,13 milliárd forinttal haladta meg az eleve elutasított ajánlatot. Az abszurdnak tűnő ügy kiindulópontját ott kell k eresnünk, hogy az új magyar útlevelek készítése tárgyában megfogalmazott pályázat nem az elérendő célt - nehezen hamisítható, könnyen ellenőrizhető, egyszeri és folyamatos ráfordításait tekintve viszonylag alacsony ár - rögzítette, hanem az útlevélkészítés nek a technológiáját. (15.50) Természetes dolognak tekinthető, hogy egy ilyen horderejű tender esetében a pályáztató tájékozódjék az azonos jellegű technológiák nemzetközi referenciáiról és alkalmazási lehetőségeiről. Az interpellációnkhoz mellékelt emlék eztető - amely 1997. május 13án kelt - azonban arról tanúskodik, hogy a pályázat kiírója eleve eldöntötte, hogy kizárólag lézergravírozású technológiában gondolja az útlevelek készítésének a megvalósítását. Hatástalan maradt azoknak a garanciális referenc iáknak a felmutatása is, amelyek alapján megállapítható, hogy olyan fejlett és igényes országok alkalmazzák az úgynevezett biztonságos dokumentumkészítési rendszert, mint például Ausztrália, Kanada, Hollandia és a skandináv államok. Tisztelt Államtitkár Úr ! Kérjük válaszát a tekintetben, láte lehetőséget arra, hogy szakmai és pénzügyi felülvizsgálat elrendelésével beavatkozzanak az adott ügybe, és elfogadható alternatív megoldásként egyetérte azzal, hogy az Országgyűlés pénzügyi és nemzetbiztonsági bizott ságai állást foglaljanak az ügyben. Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Tájékoztatom, hogy az interpellációra a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Nikolits István tárca nélkü li miniszter úr fog most is válaszolni. Megadom a szót Nikolits István miniszter úrnak. NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A mondás úgy tartja, hogy ismétlés a tudá s anyja. Miután ön megrengetően új elemet nem sorolt fel interpellációjában, ezért én is szemelvényeket idézek a november 18án elhangzott interpellációra adott válaszomból. A kilencvenes évek elejétől a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézete mi nt a Magyar Köztársaság okmánybiztonságért felelős hatósága folyamatosan vizsgálta az új útlevelek problémakörét, és mindenre kiterjedő szakmai előkészítő munkát végzett. Számos okmánykitöltési technológiát megvizsgált, így különféle kitöltési módszereket - például lézerprinter, fénymásolás, lézergravírozás, termotranszfer - és ezekkel párosuló adatbiztosítási eljárásokat biztonsági és okmányvédelmi szempontból elemzett. Mindezek eredményéről a Szakértői Intézet tájékoztatta a Belügyminisztériumot, és az in tézet javaslata alapján a Belügyminisztérium 1997 elején a
