Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 2 (327. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
3613 Én azt gondolom, hogy azért a mindennapi életviszonyokban is van e gy érzékelhető javulási tendencia, ebben az évben inkább a reálbérek tekintetében. A következő évben ez a tendencia a jövedelmeket tekintve át fog terjedni a reálbérek mellett - amelyeknek további növekedése várható - a reálnyugdíjak alakulására is. De a f élreértések elkerülésére szeretném hozzátenni, hogy persze ezek a folyamatok az év egészére nézve igazak, az időbeli lefutása úgy fog megvalósulni, hogy januárban bizony lesznek újra hatósági áremelések, legfeljebb azt tudjuk mondani, hogy ezeknek a mérték e jóval kisebb lesz, mint amennyi ennek az évnek az elején volt, vagy a megelőző évnek az elején volt, s utána januárban majd, például a nyugdíjasoknak hozza a postás azokat a nyugdíjakat, amelyek most már valóban kompenzálni képesek az áremelkedést, ha úg y tetszik, túlkompenzálni is, tehát fokozatosan fog kialakulni az a javuló helyzet a jövedelmekben és valószínűleg a fogyasztásban is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Államtitkár úr, köszönöm. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lányi Zsolt, kisgazda frakcióvezetőhelyettes. Megadom a szót. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem oly régen, pár nappal ezelőtt zajlott ebben az országban a Politikai Foglyok Országos Szö vetségének V. kongresszusa. A magyar közszolgálati média, a televízió, rádió és sajtó igen mostohán bánt ezzel az eseménnyel, másodperceket szánt erre a kongresszusra, ezért szükségesnek tartja a Független Kisgazdapárt, hogy a Politikai Foglyok Országos Sz övetségének V. kongresszusával kapcsolatban egykét kérdést elmondjon önöknek, valamint a magyar közvéleménynek. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége - röviden POFOSZ - több tízezer taggal rendelkezik, és sok százezer embert képvisel. Ebbe a szövetségbe belépni csak akkor lehet, hogyha a belépni szándékozó politikai üldözött a belépési nyilatkozata mellé csatolja az ítéletet, a kitelepítési végzést, az elbocsátó levelet vagy a rendőri felügyeletre vonatkozó dokumentumokat, tehát hiteles, olyan emberek ké pezik ezt a szövetséget, akik 1945től a kommunista diktatúrában szenvedtek, a kommunista diktatúra áldozatai. A halálra ítéltekről nem tudok beszélni, mert azok, sajnos, nem élnek. A hosszú börtönítéletből szabadultak, az internálásból szabadultak, Recskr ől szabadultak, valamint a kitelepítettek és munkaszolgálatosok azonban még, hála a jó Istennek, több százezren élnek ebben az országban - igaz, hogy öreg, megfáradt emberek, és igaz, hogy ebből a több százezer emberből a nagyobb része a létminimum alatt é l. Ez a kongresszus azzal foglalkozott, hogy ezeknek az embereknek a sorsát, a magyar társadalomban való helyét megtalálják, hogy a jelenlegi társadalom elfogadja, tisztelje őket, mert hisz ők életüket, illetve egész életük folyását áldozatként élték le a kommunista diktatúra következtében, a kommunista diktatúra miatt. Ők szeretnék elsősorban nem az anyagi, hanem az erkölcsi megbecsülést, az erkölcsi elismerést a magyar társadalomtól. Szeretnék elérni azt, hogy figyelembe vegyék véleményüket, mert hiteles véleményeket tudnak tolmácsolni mind az országnak, mind pedig a világ számára. Hogy csak egy konkrét példát mondjak, a legutóbb volt arról szó, hogy Magyarországról olyan jelentés ment az '50 és '52 közötti Államvédelmi Hatóság tevékenységéről, melyet kérd eztek, hogy a szolgálati szabályzat szerint, valamint a BM jelenlegi nyilatkozata szerint nem volt testi fenyítés, nem bántottak senkit, annak idején az Államvédelmi Hatóságon úgy viselkedtek az Államvédelmi Hatóság vagy verőlegénynek hívott emberei, mint a szűzleányok. Ha a POFOSZt kérdezték volna meg, ha a szenvedőket kérdezték volna meg, akik ennek a részesei voltak, azok egész más, és talán hitelesebb információt adtak volna erről az időről, amelyet a mai világban már úgy hívunk, hogy Rákosikorszak me g Kádárkorszak. Ők ezt kérik. Ezek az emberek kétnapos konferenciájuk alatt sok előadást, sok megbeszélést tartottak, és énnekem szerencsém volt ezen részt venni. Ezekben az emberekben nincs bosszúvágy.
