Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - A külföldre utazásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3594 leadja az útlevelet, kitölti az adatlapot? Tessék - ugyanúgy mint a személyi igazolványt - kezébe nyomni egy órán belül az újat! (20.20) A másik kérdés, ami szintén az utazás szabadságával függ össze, és amiről talán kevesebbet fogok beszélni, a vízumpolitika kér dése. Ma már kezdünk eljutni oda, hogy a magyar állampolgár számára az útlevél már nem korlátja az utazás szabadságának - a vízum még lehet korlátja az utazás szabadságának. Mi, magyarok néhány évvel ezelőtt és még ma is egy teljesen privilegizált helyzetb en vagyunk, mert nyugati barátainknak vízumra van szükségük tőlünk keletre, és keleti barátainknak vízumra van szükségük tőlünk nyugatra. Ez már tíz éve így van, vagyis hét éve, amióta Magyarország a nyugateurópai országoktól megkapta a vízummentességet. A világ azért még tele van tőlünk keletre és nyugatra vízumokkal, és bizony mi is elkezdtünk kacérkodni azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha újra vízumkényszert vezetnénk be bizonyos, tőlünk keletre lévő országokkal szemben. Elkezdte az előző kormány Kín ával, abban a hiedelemben, hogy ezzel fogja megakadályozni a kínaiak beáramlását. A dolognak ebből a szempontból semmi értelme nem lett, csak éppen gondot okoz kínai és magyar állampolgároknak egyaránt, kivéve azoknak, akiket elláttunk diplomata útlevéllel vagy szolgálati útlevéllel - de nem térek vissza a diplomata útlevél gondolatához. Újra és újra felmerül a magyar politikában jeles politikusok részéről az az ötlet, hogy Oroszországgal, Ukrajnával, Bulgáriával, Isten tudja, kivel szemben vezessük be újra a vízumkényszert. Ez természetesen azt jelenti - a vízumkényszer mindig kölcsönös , hogy akkor a magyar állampolgárokkal szemben is bevezetik ezt az illető országban. Amíg ez csak Kína, addig ezt viszonylag könnyen elviseljük, főleg akkor, ha a döntéshoz ókra nem vonatkozik, mert diplomata vagy szolgálati útlevéllel rendelkeznek, de az állampolgárok többségére vonatkozik. Azt gondolom, az, hogy milyen vízumpolitikát folytatunk, hogy tényleg rálépünke arra az útra, amit én nagyon nem támogatnék, tulajdonké ppen attól függ, hogyan is látjuk a magunk helyét a világban; hogy követjüke azt a példát, amit nagyon látványosan folytatott az elmúlt években bizonyos politikai gesztusaival Ausztria és Csehország. Aki járt az elmúlt években a Kúty és Lanzhost közötti k özúti határátkelőhelyen Szlovákia és Csehország között, az megdöbbenve látta, hogy azon a ponton, ahol korábban úgy mentünk keresztül a kocsival, hogy azt sem tudtuk, hogy hol kezdődik Szlovákia és Csehország, két hatalmas új határátkelőépület épült, amiv el azt érzékeltette a cseh fél, hogy itt fog húzódni évtizedeken keresztül Európa határa. És ha azt látjuk, hogy Csehország NATO- és EUtag lesz, Szlovákia meg egy ideig nem, Csehország benne lesz a schengeni egyezményben előbbutóbb, Szlovákia meg nem, ak kor ez a kalkuláció nem teljesen irreális; csak az embernek, aki ismeri a cseh közéletet, az is az érzése, hogy ennek még örülnek is csehek - legalábbis a cseh politikai elit; a lakosság nagy része, azt hiszem, nem, de ez most mindegy is. Ausztria részéről is azt tapasztaljuk, hogy miközben a vasfüggöny a mi oldalunkon megszűnt, újabb meg újabb intézkedésekkel legalábbis érzékelteti Ausztria, hogy bizony itt van a határ, Európa határa. Vannak, akik azt gondolják, hogy jó, majd minket is bevesznek, és akkor majd 500 kilométerrel odébb lesz ugyanez a határ. Lehet, hogy Ausztriának nem fűződik komoly érdeke ahhoz, hogy az emberi, gazdasági és kulturális kapcsolatok a keleti szomszédaival élénküljenek, tartósak maradjanak. Lehet, hogy Csehország azt hiszi - azt hiszem, tévesen , hogy neki ehhez különösebb érdekei nem fűződnek, de Magyarországra ez biztosan nem áll. Magyarországnak elemi érdeke, hogy a Romániához, Bulgáriához, Oroszországhoz, Ukrajnához fűződő kapcsolatai ne visszaessenek a következő évtizedekben , hanem fejlődjenek. Nemcsak azért, mert magyarok élnek Ukrajnában, Szerbiában, Romániában és Szlovákiában, hanem azért is, mert nekünk az az érdekünk, hogy a románok, az ukránok, a szlovákok, a szerbek és a horvátok számára olyan mindennapos dolog legyen a Magyarországra való utazás, a magyar élet, a magyar kultúra, a magyar társadalom ismerete és befogadása, mint ahogy a hollandoknak a Németországba és Franciaországba való utazás mindennapos és természetes. Akkor fognak másképp viszonyulni a
