Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - A külföldre utazásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
3590 Különösebben néhány dolog váltott ki vitát, és itt most elsőként a rendelkezéseknek arról a részéről szeretnék szólni, amelyek az úgynevezett diplomata útlevelekről rendelkeznek, s amelyek az országgyűlési képviselőket is érintenék, méghozzá ol yan értelemben, hogy megvonnák tőlük ezt a diplomata útlevelet. Bizottsági előadóként már volt szerencsém tolmácsolni a külügyi bizottság ezzel ellentétes véleményét; ugyanakkor most ezt megteszem egyéni képviselőként is. Megteszem ezt azért, mert így talá n hosszabban tudok érvelni amellett, hogy miért nem értettünk egyet - sem a bizottság, sem magam - azzal, hogy ezt a szokásjogot megvonják, ha úgy tetszik, szerzett jogot elvegyék a magyar parlament mindenkori képviselőitől. Nem vitatom azt, amikor az előt erjesztő az elvonás mellett érvelt, hogy számos európai uniós tagállamban ilyen joga nincs a képviselőknek. (20.00) De akkor, amikor valaki, mondjuk, az angol parlament MPjoggal felruházott urait emlegeti, és az angol útlevelet hozza fel példának, akkor t isztelettel szeretnék arra emlékeztetni, hogy azokban az országokban, amelyekbe magunk legtöbbször utazhattunk vagy ahol most is elég sokat megfordulunk, azt hiszem, egy United Kingdomútlevél igen rendes tiszteletet vált ki anélkül, hogy bármilyen - hogy úgy mondjam - fokozott diplomata státusszal is meg lenne erősítve. Merem remélni, hogy a Magyar Köztársaság magánútlevele hamarosan legalább olyan tekintélyt vált majd ki széles e világban, KözépEurópában, KeletEurópában vagy a FÁKországokban, de addig, amíg ez a tekintély természetes módon nem termelődik ki - különösen az utóbb említett kategóriákban, különösen a vízummal terhes kapcsolatok fenntartásakor , bizony a diplomata útlevél fenntartása nagyon fontos. A bizottsági ülésen egy nagyon érdekes pél dát mondott el Bársony András, a bizottság alelnöke, aki az egyik középázsiai volt köztársaságban - most már független köztársaságban - járva, megmutatta az útlevelét, és még diplomata útlevele ellenére is ott, a helyszínen kellett hogy vízumról intézkedj ék, miközben megvan a vízummentességről szóló kétoldalú szerződésünk. Ha ő akkor nem ilyen státuszú útlevéllel utazik, azt hiszem, a beutazása - úgy is, mint európai diplomatának - sokkal nehezebb lett volna. A következő: azt is szeretném elmondani, hogy n ekem is van szerencsém tapasztalatot gyűjteni a saját közép- és keleteurópai régiónkból, és azt kell mondjam, hogy számos olyan példával tudok találkozni, amikor annak ellenére, hogy való igaz az az állítás, miszerint különleges jogok - például az, hogy a vámvizsgálatot elkerülhetném - ehhez az útlevélhez nem kötődnek, de a történelmi hagyományok, a szokások mégis úgy alakultak, hogy van egyfajta erkölcsi tisztelete és respektje ennek a típusú útlevélnek, és bizony állíthatom, hogy a képviselők mozgását kö nnyíti. Azt hozom fel példának, hogy van egy olyan határátkelő - szándékosan nem említem a nevét , ahol bizony vannak úgynevezett heti piaci napok, amikor a két ország polgárai a régi "KGSTszokásoknak" megfelelően elég rendesen sorba állnak, és ha az emb ernek úgy hozza a sorsa, hogy éppen ezekben az időpontokban kell átkelnie ezen az általam ismert határátkelőhelyen, akkor azt mondom bárkinek, hogy meg ne próbálja a sort megelőzni - legalább egy ilyen útlevél nélkül a zsebében, de még ezzel is elég kétség es , hiszen a képviselő gépkocsiján nincs megkülönböztető rendszám, tehát önmagáról az autóról ez a státusz nem jön le - hogy pestiesen szóljak. A vita arról folyt tovább, hogy vajon ez a jog járhate a képviselők családtagjainak, egészen pontosan feleség üknek, házastársuknak és az egy háztartásban élő gyermekeknek. Miközben tökéletesen értem azt, hogy az előterjesztő csökkenteni kívánja az így kiadott útlevelek számát, a bizottságban is megoszlott erről a vélemény. Én magam azt támogattam, hogy különösen akkor, amikor a képviselő - mint családfő, ha úgy tetszik - utazik, és viszi a szorosan vett családja tagjait egy gépkocsiban vagy bármilyen más utazási eszközön, akkor számos olyan magyarázattól mentesíti őket, amely elég kínos helyzeteket teremthet.