Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. GARAI ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. GARAI ISTVÁN (MSZP):
3568 A mai újság, a mai Magyar Nemzet egy igen szomorú ábrát közöl, "Eltűnt két nagyváros" címmel... (Felmutatja az ábr át.) , ahol a népességnek a fogyását láthatjuk. Ez természetesen rendkívül bonyolult összefüggéseket takar: a születéseknek a csökkenését, a halálozásoknak az elmúlt években történt komoly megnövekedését, amiről - érdekes módon és hála istennek - az mondhat ó, hogy a KSH legújabb adatai szerint a halálozás már valamelyest mintha csökkenne. Tehát ez azt mutatja, hogy ilyen nagyon lényeges kérdésekben is biztos, hogy rendkívül összetett gazdasági, politikai, szociológiai és társadalmi folyamatok hatnak, melyekn ek az elemzése rendkívül lényeges, és a kezelésük természetesen még inkább; de éppen azért, mert hosszú éveken át tartó folyamatokról van szó, bizony nem mondhatjuk azt - és ez ennek a dolognak a lényege , hogy ezt önmagában a gyógyító tevékenységgel gyök eresen át lehet alakítani. (18.10) A szakemberek azt mondják, hogy az egészség döntően nem az egészségügyben keletkezik és nem is ott vész el, hanem a társadalom más egyéb pontjain, a káros életvitelnek, a különböző káros szokásoknak köszönhető en. Azt hiszem, a jövő héten bőségesen lesz időnk és lehetőségünk például a cigaretta káros hatásairól beszélni. Az egészségügyi ellátás és a társadalom fejlettségi szintjétől függően változó számot adnak meg, de azt mondják, hogy a halálozás, a mortalitás durván 20 százalékáért tehető felelőssé az aktuálisan funkcionáló egészségügy. Tehát ez azt jelenti, hogy a prevenciónak, a gondozásnak és a különböző egyéneket, társadalmi csoportokat és magát az egész társadalmat negatívan befolyásoló kockázatoknak a cs ökkentése és kezelése nagyon nagy jelentőségű, és nemcsak szakmai jelentőségű ügy, hanem társadalmi jelentőségű ügy. Ebből kiindulva szerkesztettem meg Koleszár képviselőtársammal módosító javaslatomat, amely gyakorlatilag az egészségi kockázatkezelő progr amok és pályázatok finanszírozási feltételeit javítaná annyiban, hogy a jelenlegi költségvetésben szereplő, erre a célra szánt 150 millió forintot szeretnénk 700 millió forinttal 850 millió forintra megemelni. Nagyon érdekes dolog és némi ellentmondás van, és természetesen nem szabad ezt túlzottan kiélezni, de amikor azt mondom, hogy a lakosság egészségi állapotáért durván 20 százalékban felelős a gyógyító és ellátó egészségügy, és itt egy ilyen 300 milliárdos kasszáról van szó, nyilván, hogy a 80 százalék teljesen más összefüggésekben értendő, de azért erre a célra szolgáló és az "egészségügyi ellátási fejlesztési alap" címszó alatt szereplő 150 millió forint nyilvánvalóan elenyésző, és talán kicsit nevetségesnek is tűnik, még akkor is, ha mindannyian tudju k, akik ezzel a kérdéskörrel foglalkozunk, hogy a prevenciónak és a gondozásnak nyilvánvalóan egyéb más területen is vannak forrásai, és azok ennél jóval magasabbak. Nem újdonság ez a keret és ez a gondolkodás, nyilvánvalóan nem ebben az évben jöttek ezek a problémák a felszínre, ezért egy kicsi visszatekintést engedjenek meg nekem. 1994ben ezzel a céllal, tehát ilyen egészségkockázatkezelő pályázatok finanszírozására a költségvetésben, a tb költségvetésében 2,3 milliárd forint szerepelt, '95ben 1,6, '96ban, tavaly már csak 360 millió forint szerepelt, és az is - egy orvosi szakszóval élve - talán külön operációval került bele a költségvetésbe, míg 1997ben, jelenleg csak 150 millió forintot találunk. Ez abszolút számokban is borzasztó csökkenést jelent, még akkor is, ha nem tekintjük az infláció hatását. Az elmúlt három évben ezen összegeknek a megpályázására csaknem nyolcezer pályázat érkezett be a kuratóriumhoz, ami önmagában is azt jelenti, hogy maga a gondolat nagyon széles körben talált pozitív foga dtatásra, és ha még el is fogadjuk azt, hogy a pályázatok szakmai színvonala esetleg nem volt teljesen homogén és heterogén lehetett, és esetleg, mondjuk, a pénzeszközök felhasználása esetenként talán nem is volt a legoptimálisabb, ez mindenféleképpen azt jelenti, hogy a társadalom részéről erre a fajta forrásokra és erre a fajta tevékenységre van kereslet és van igény. A pályázati rendszerrel szemben gyakran - még egyszer hangsúlyozom - valós kifogások is felmerülnek. Egyrészt a pályázati összegek hatékony felhasználását már részben említettem. De ugyanakkor a mérleg serpenyőjében azt is meg kell említeni, hogy bármilyen jó ötlet, hatékony beavatkozás a társadalom egészségi állapotába rövid távon, egykétháromnégy év alatt
