Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3566 DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitánál tartunk, és mint a felsorolásból is hallhattuk, a részletes vita tagolása szám szerint nem úgy zajlik, hogy 1től 10ig , 10től 20ig és a többi, hiszen itt egybefüggő kérdésekről van szó, minden módosító javaslat a társadalombiztosítási költségvetésnél is feltételezi, hogy a kiadást valami módon ellentételezzük a bevétellel. Akkor, amikor az általános vitában a Magyar Dem okrata Fórum elmondta azt az álláspontját, hogy a nyugdíjreform és a jövő évi nyugdíjemelés költségvetési, társadalombiztosítási költségvetési megalapozottságát nem látjuk biztosítottnak, hiszen ez az idei nettó munkabérnövekedés függvénye - amelyről még most csak becsléseink vannak , akkor úgy véltük, hogy 22 százalék körül lesz az idei nettó munkabérnövekedés; ennek következtében törvényes kötelezettségünk, hogy a nyugdíjakat ennek megfelelően emeljük. (18.00) Ennek a fedezetére a jelenleg előterjeszte tt társadalombiztosítási költségvetés 19 százalék emelésre tartana lehetőséget, azzal a feltétellel, hogy majd az év második felében visszatérünk - az esetleges magasabb nettó munkabérnövekedésnek megfelelően - egy második emelésre. Ez így szép, csak éppe n ennek meg kell teremteni a költségvetési fedezetét; különben garantáljuk, hogy ha nem 19, hanem 22 százalék lesz a nettó munkabérnövekedés, akkor nem lesz rá pénz a társadalombiztosítási költségvetésben. Ezért a Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy enn ek a fedezetét most meg kell jelenítenünk. Sőt, ennek biztosítására az állami költségvetésben is ennek megfelelő javaslatot tettünk, amikor azt mondtuk, hogy a nyugdíjreform, a magánpénztárak belépése miatt várható társadalombiztosítási bevételkiesést vala mi módon kompenzálnia illene a költségvetésnek, hiszen erre a pénzügyminiszter úr a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény elfogadásakor ígéretet tett. A 20 milliárdot nem tartja megalapozottnak a társadalombiztosítási, illetve a Nyugdíjbiztosítási Önkormá nyzat, mondván, hogy nem becsülhető, hányan lépnek át önként az új rendszerbe. Mi - velük egyetértve - továbbra is azt tartjuk, hogy ezen túl is gondot jelent, hogy mi történik akkor, ha magasabb lesz a nettó munkabérnövekedés. Tehát az a véleményünk - és ezt az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatnál is megfelelő módosító indítványokkal kifejeztük , hogy a 20 milliárdnál nagyobb összeg az, ami kívánatos lenne, hogy a központi költségvetésből átkerüljön a társadalombiztosítás nyugdíjalapjának költ ségvetésébe. Önök nagyon jól tudják, és már várom is, hogy valaki megszólaljon, hogy: igen ám, de miből? Az állam várható bevételei között jövőre egy jelentős tétel fog megjelenni, mégpedig: a tervezettnél nagyobb arányú privatizációs bevételekből az állam i tartozások fedezetére, annak kifizetésére történő átcsoportosítás miatt az állami költségvetés kamatterhei csökkenni fognak. Ennek a kamattehercsökkenésnek a terhére javasoltuk, hogy a társadalombiztosítás, a Nyugdíjbiztosítási Alap kapja meg azt az öss zeget, amely szükséges ahhoz, hogy a várható 22 százalékos nyugdíjemelés fedezete megteremtődjék, és ne kerüljön sor társadalombiztosítási pótköltségvetésre, hiszen szükségszerűen sor kell hogy kerüljön rá, hogyha a nettó munkabérnövekedés nagyobb lesz 19 százaléknál. Ez a kamatnyereség tulajdonképpen nem jelenti azt, hogy a privatizációs bevételből kívánjuk a nyugdíjasokat kárpótolni az elmúlt hosszú időszak reálértékveszteségéért, tehát nem arról van szó, hogy feléljük azt a tőkét, azt a jövedelmet, ame lyet a privatizáció megteremtett, csupán ennek hozadékát, a kamatcsökkentést kívánjuk erre a célra fordítani. Miért tartjuk ezt méltányosnak? Méltányosnak tartjuk azért, mert a privatizációban az állam számára szerzett jövedelmek alapját, a privatizált tul ajdont a mai nyugdíjasok az életük során munkájukkal teremtették meg. És hogyha ezt nem kárpótlásként, magának az eladási összegnek egy részeként kapják meg, hanem csupán abból a plusz nyereségből, amit a kamatmegtakarítás jelent, teremtjük meg a törvény á ltal előírt nyugdíjemelés feltételeit, akkor úgy érzem, ez nem méltánytalan igény a nyugdíjasok részéről. Ez az ő pénzük, és ennek a haszna az ő nyereségük kellene hogy
