Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 1 (326. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
3557 KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendszeresen szembesülök azzal a helyzettel - így aztán most is , hogy valahol valami történik, és ennek a történésnek az utólagos elferdítése következik be itt, a tisztelt Házban, és végül valaki politikai tőkét kíván kovácsolni a maga számára egy ügyből. Ezt tette most képviselőtársunk a Magyar Demokrata Fórum számára. Engedje meg azonban, hogy én ezt az ön által kreálni kívánt politikai tőkét némileg szétforgácsoljam, tisztelt képviselő úr! (Szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.) Először is: a székesfehérvári ügynek számos tanulsága van - ezekre majd még ki fogok térni , azonban ennek az egész kérdésnek az oka az volt, hogy az a sok szereplő, aki ebbe az ügybe beleszólt, a konfliktus élezése irányába vitte a dolgokat, és félő volt, hogy a szerdai napon a rendőrségnek - amely egyébként végrehajtotta volna a bíróság törvényes, jogerős döntését, és ezt a képvis elő úr állításával szemben senki nem vonta kétségbe - olyan fellépést kellett volna produkálnia, ami az ország számára olyan rossz hírnevet hozott volna - gondoljon a képviselő úr az ezzel kapcsolatos csehországi és szlovákiai eseményekre , amit a magam r észéről mindenképpen megengedhetetlennek tartottam, még attól is függetlenül, hogy egyébként mi volt az ezt megelőző döntéseiről az önkormányzatnak a véleményem. Ezért volt az, tisztelt képviselő úr, hogy én felhívtam telefonon a székesfehérvári polgármest ert - előtte ilyen értelmű nyilatkozatokat egyébként tettem , és arra kértem, hogy keressen olyan megoldásokat, amelyek ezt a konfliktust rendezik, és nem pedig élezik, és abban az esetben, ha nincs más megoldása, akkor a végrehajtást halassza el annak ér dekében, hogy időt nyerjen az ügy rendezéséhez. Ennyi volt az én szerepem, tisztelt képviselő úr. Ön pedig ne feledkezzen meg arról, hogy az ellenzéki pártok vezetői közül többen, több alkalommal, telefonon keresztül vagy személyesen ugyanezt kérték a polg ármestertől - kár ezt rajtam elverni! Ami a 30 millió forintos döntést illeti, tisztelt képviselő úr: először is ez 1997 júniusában született az önkormányzat részéről, de már '96ban is tárgyalt az ügyről. Azért hozzám kötni ezt a 30 milliót már mégiscsak helytelen lenne! Mint ahogy azt is egyébként, hogy ezt a készpénzfizetési megoldást - amit a Fidesz által vezetett és a négy, itt a parlamentben ellenzéki pártként helyet foglaló és Székesfehérváron többséggel rendelkező pártok támogattak , rám verni; ami kor én például ezzel a döntéssel ebben a formában ráadásul nem is azonosulok és nem is értek egyet, mert ez a döntés most már tágabb értelemben megint csak a konfliktusok élezése irányába hat. Ugyanakkor azonban az érdekünk, tisztelt képviselőtársunk - min dnyájunké itt, a parlamentben, de állítani merem, hogy az országban is , az volt, hogy ezt a konfliktust valamilyen módon rendezzük a jó hírünk megóvása érdekében. Ugyanakkor azonban, ahogy említettem, számos tanulsága van ennek az ügynek, és akkor jár el minden szereplő helyesen, ha ezeket a tanulságokat levonja. Ezek a tanulságok pedig: nem szabad a szereplőknek ezekben az ügyekben konfliktusélezésre játszani, mert kezelhetetlenné válhatnak a folyamatok, amelyek végén már csak rossz döntések születhetnek , amelyeknek a következményeit is nagyon nehéz belátni. Nem kapott semmilyen biztatást senki, aki lakást foglal el, vagy akár jogcím nélkül használja, hogy ez az állapot fenntartható, mert ilyen döntések nem helyesek, hogy születnek, mint amilyen Székesfeh érváron ebben az ügyben született. A bíróság döntése végrehajtásra került úgy, hogy abból egyébként nagyobb konfliktus annál, mint ahogy ezt kezelni lehetett, nem keletkezett. Ezért senki nem számít arra, hogy a jövőben az ilyen döntéseket nem fogják végre hajtani. S végül minden szereplőnek azt a következtetést kell levonnia, hogy ezeket az ügyeket a keletkezésük helyén és idején kell kezelni, hiszen itt is két évre húzódó és egyre inkább elmérgesedő ügyről volt szó. Azt gondolom, ezt az ügyet végül is olyan értelemben olcsón megúsztuk, ha helyesen vonjuk le ennek a tanulságait, akkor az minden szereplő számára a jövőre nézve mértékadó lehet, hogy ezeket
