Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DÖGEI IMRE (FKGP):
339 Itt szeret ném megjegyezni, hogy az általam javasolt 10 millió forint négyzetméterenként csak mintegy 67 USAdollárt jelent. Az így befolyó összeget az elmaradott régiók fejlesztésére kell felhasználni. Nagy tisztelettel jelentem itt a tisztelt Országgyűlésnek - és nem idegen önök előtt ez a terület , ha elmegyünk a Tiszántúlra, és Fegyverneket elhagyva szétnézünk Tiszabő, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszagyenda térségében, a helyzet elszomorító és szinte tragikus. Ezekre a területekre kell összpontosítani minden figyelmü nket szövetkezet, egyéni gazdálkodás formájában egyaránt! A másik javaslatom pedig az lenne, hogy az a földtulajdonos, aki külföldi állampolgárságú dolgozót kíván a földterületén foglalkoztatni, minden, a külföldi által ledolgozott nyolc munkaóra után az a dott településen a tárgyévet megelőző évben befizetett, egy fő állandó lakosra eső átlagos helyi adó 1/365 részének 15szöröse mértékű helyi adót fizessen be annak a településnek, melynek közigazgatási területén az adott földterület fekszik. E fizetés alól mentesül a földtulajdonos, ha a földtulajdon elhelyezkedése szerinti közigazgatási jogkörrel rendelkező polgármester igazolja, hogy a külföldi állampolgárral elvégeztetendő munkára nincs magyar állampolgárságú, munkanélküli jelentkező; illetve ha a külföl di állampolgár bizonyíthatóan magyar nemzetiségű, és alkalmazása a magyar állampolgárokkal azonos feltételek szerint történik. Az így befolyó összeget pedig a munka nélkül maradók támogatására kell fordítani. Úgy gondolom, hogy lehetünk mi akár eurokompatí bilisek is, de aki a nemzeti érdekeinket ilyen körülmények között sérti, annak keményen fizetnie kell. A szövetkezet megalakulásáról rossz emlékek élnek az emberi emlékezetben. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Ez a szövetkezeti forma és ennek támogatása - min t szövetkezetek és társaságok - nagyon kellemetlen emlékeket táplál a magyar nép széles körében. Szinte alig van olyan magyar állampolgár, akit nem érintett volna a '4959es idők tagosítása. Kérem, én is köztük éltem, és itt nagyon sokan, akik ezt az időt átélték. A szövetkezet rendkívül rossz szájízt ad a magyar nép széles körének. Elvadították a vidéken élő magyar állampolgárt. Otthagyták szülői házukat, egész vagyonukat. El kellett jönniük, mert a megélhetésük '49ben, majd '59ben tragikussá vált. Az a derék szövetkezet - zárójelben mondom , aki ezt a szövetkezeti mozgalmat felvállalta - nyilván pártirányításra történt , akkor sem tett semmit, sőt: igyekezett megfelelni a párt iránymutatásának. És ez a magyar parasztságot, a magyar vidéket teljesen el lehetetlenítette. Nem egyszer - és itt csatlakozom Tímár képviselő úr előzőleg felvetett szavához - a magyar ember 1950 körül úgy jártkelt az utcán, hogy a szeméből folyt a könny. A temetők teltek meg emberekkel; öngyilkosságot követtek el, és el is végez ték azt magukon. Mekkora erő kellett ahhoz, hogy egy magyar földművelő ember vagy az a bércséplőgéptulajdonos végezzen saját életével, mert kilátástalanság vette körül! Gondolkozzanak ezen el! És igen tisztelt képviselőtársaim, erre hívom fel az önök figy elmét, hogy ne csodálkozzanak azon, ha az ellenzék vagy bárki ebben a parlamentben ez ellen a szövetkezeti törvény ellen valami aggályt hoz fel. (Dr. Szabó Zoltán: Ez a földtörvény!) Mindenképpen meg kell ezt változtatni, mert a szövetkezeti politikának ez a sarkalatos előjele még bennem is és nagyon sok emberben élénken él. Nagyon szomorú az, ha egy magyar ember 1997 szeptemberében nem akarja tudomásul venni a múltat. A múltból táplálkozni kell - jó vagy rossz irányban , nem szabad elfelejteni, a jelenben kell élni, és a jövőt kell építeni. A Kisgazdapárt és én sem vagyok ellene a szövetkezeti politikának. Csak ennek a szövetkezetnek egyáltalán nem! (Sic!) Ha ezt a földtörvényt megszavazom, akkor legitimizálom azon szövetkezeti agitátorok munkáját, akik '4 9ben és '59ben ankétra hívták a parasztembert. Gondolkozzunk el ezen, kérem, hogy mekkora erkölcsi hatása van, ha ezt nem tárjuk fel! Sokan tudják! Ne beszéljünk ma a múltról?! Lehet beszélni. Emberek százezreit tették tönkre ezek a szövetkezeti mozgalma k. És sajnos jelenleg is ebben élünk, hogy az újrakezdő, földet munkáló vagy vállalkozni kényszerülő magyar állampolgár lehetetlen helyzetben van. (21.20)
