Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3294 a tavalyi bérnövekedés miatt meg kell adni azt a mértéket, és a jövőre elképzelt infláció reményeink szerint alatta fog maradni ennek a 19 százaléknak, és így kijön egy reálnyugdíjértékemelkedés. Ennek lehet örülni, de úgy érzem, hogy az egész tálalása - itt, a parlamentben is, a médiában is - valami kegynek tünteti föl, ami nem jó dolog, mert nem erről van szó. Különösen akkor nem, ha már meghozta a kormánytöbbség azt a döntését, hogy a nyugdíjemelést ebben a formában nem fogja folytatni, hanem ez most még két évig így megy, utána bejön a svájci rendszer a maga felező mivoltával, ami bizony egy ilyen reálnyugdíjemelést gyakorlatilag meg fog felezni, vagy legalábbis erősen tompítani fog. Ezt is el kell mondani, hogy az állampolgárok tudják, mire számítsanak. A 21,5 és 19 közti különbség is érdekes dolog, mert ki az, aki nem örül annak, hogy a nyugdíjasok közül az özvegyi nyugdíjban részes ülők most jobb ellátáshoz jutnak - legalábbis egy részük jobb ellátáshoz jut , de ezt abból adjuk nekik, amit amúgy is nyugdíjemelésre kellene adnunk, vagyis a nyugdíjasok egyik körét késztetjük szolidaritásra a nyugdíjasok másik körével. Szükség esetén e zt meg lehet csinálni, és valóban olyankor lehet megcsinálni, amikor reálnyugdíjértékemelkedéssel számolhat a lakosság, legfeljebb izgulnunk kell, hogy tényleg úgy alakuljanak a jövő évi gazdasági viszonyok, ahogy ez a tervekben szerepel. Nagy kérdés, hog y így fognake alakulni. A következő probléma az, ami a gyógyszerárra és azok várható lakossági terheire vonatkozik. Itt is érzek egy erőteljes kampányelemet, mert megnyugtató szavak hangzanak el arról, hogy sikerült a gyárakkal megegyezni, hogy a gyógysze ráremelés 10 százalékon belül marad, adott esetben 7 százalék nagyságrendjében lesz. Ez igaz; csak azt nem tesszük hozzá, hogy 1300 gyógyszer viszont szabadáras lesz, és hogy ez mit fog jelenteni az érintettek zsebének; nem létezik, aki ezt ma meg merné mo ndani, vagyis hogy jövőre egész évben mennyivel fog emelkedni a betegek gyógyszerszámlája, ezt nagyon problematikus ma megjósolni. Biztos, hogy sokkal többel, mint azon gyógyszerek körére levetítve, ahol sikerült megegyezni. Ezek után engedjenek meg néhány konkrétumot. Olyan konkrétumot, ami egy kicsit azt mondja, hogy... - hát nem értem. Nem értem, ha a miniszteri vagy az államtitkári expozéban konkrétan elhangzik, hogy a problémák gyökere részben - sőt jelentős részben - demográfiai. Ez elhangzott. Régebb en ezt ellenzékiek mondták, most a kormány is mondta. Ennek örülök. Ha ez elhangzik, és ha - aminek szintén örülök - nagyjából együtt tárgyaljuk a különféle költségvetéseket, akkor miért nem látunk egy határozott családsegítő programot, demográfiai kérdése k kapcsán? Ma már tudjuk, ha már elismerjük, hogy bizony, ez a demográfiai helyzet súlyos finanszírozási problémákhoz vezet. Itt van az egészségügyi hozzájárulás kérdése. Ha tudjuk, hogy idén nem jött be annyi, amennyinek be kellett volna jönni, akkor mego ldás az, hogy megemeljük az összeget? Ettől fog bejönni, hogy már megszokták? Hát ettől sem fog bejönni! Értem azt a logikát, a mai nap folyamán elhangzott már a parlamentben is - azt hiszem, éppen Götzinger képviselőtársam mondta azt , hogy igen, azok, a kik minimálbért hazudnak és sokkal magasabb bért fizetnek, ezáltal kivonják magukat a tbterhek alól, azokat ez a fix összegű befizetési kötelezettség valóban jobban készteti hozzájárulásra. (23.00) Ez igaz. Csakhogy ez a helyes cél végül is nehezen valósul meg, illetve nem valósul meg. Ráadásul árt is. Nem jött be annyi. Aztán nem szoktuk beszámolni, a Munkaügyi Minisztérium vagy két milliárd forinttal fogja segélyezni azokat a cégeket, amelyek elleh etetlenülnek, és munkahelymegtartási problémák lesznek éppen az egészségügyi hozzájárulás miatt. Tehát akkor ami bejött, abból államháztartási szinten még kétmilliárdot le kell vegyünk. A miniszter úr mondta a bizottsági meghallgatáson, illetve írásban is kiadta, hogy ez ebben az évben körülbelül egykétmilliárdos összeg lesz. Én elfogadom, de akkor ezt itt le kell vonni. Ezzel a hozzájárulással más szempontból meg az a baj, hogy ez ugyanúgy a bért terheli, csak fix összegben és nem százalékosan, következé sképp, magyarán, azok után fizetik, akik konkrétan bevallható jövedelemmel rendelkeznek. És akkor ez azt jelenti, hogy nem csökkentjük a bérterheket. Hiába csökken adott esetben egykét ponttal a százalék. Márpedig azt hiszem, mindenki egyetért, és
