Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 18 (323. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
3292 Azzal szeretném befejezni, hogy úgy gondolom, a mai napnak egy tanulsá ga volt: maga a jelentés a képviselők elismerését váltotta ki, és abban is egyetértés van, hogy ez az egész kábítószerügy úgy, ahogy eddig ment, a jövőben már nem mehet így tovább. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztel t Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása . Az előterjesztéseket T/4921. és T/4921/1. számoko n kapták kézhez képviselőtársaim. Kérem képviselőtársaimat, hogy jelezzék, ki kíván most felszólalni. (Dr. Surján László: Írásban...!) Azért kértem, hogy jelentkezzenek, mert az írásban jelentkezettek közül nem mindenki van itt és nem mindenki kíván most f elszólalni. De fel kíván szólalni Surján László képviselő úr, a Fidesz részéről, megadom a szót. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Régóta nem vagyok megelégedve - és azt hiszem, nem egyedül - azzal a stílussal, vitagyakorlat tal, amelyet itt a Házban folytatunk: általában elbeszélünk egymás mellett, és azt hiszem, ez egyikünknek sem jó. Ezért arra gondoltam, amikor erre a vitára elkezdtem készülni, hogy valóban vitázni fogok, és nem az előterjesztéssel önmagában, hanem a vitán ak azt az elemét is megpróbálom erőltetni, amit a kétperces vitákban szoktunk általában, de inkább csak kisebbnagyobb vagdalkozások formájában megejteni, hogy a kormánypárti képviselőkkel, az általuk elmondottakkal szállok vitába és próbálom érveiket cáfo lni. Nagyon furcsa helyzet alakult ki, mert végigolvasva, végigtanulmányozva, részben végighallgatva azt, amit kormánypárti képviselőtársaim mondtak, legfeljebb a végkövetkeztetéssel tudok egyet nem érteni, bár Szolnoki Andrea a szabaddemokraták részéről v égül is nem árulta el, hogy fogjáke támogatni vagy nem támogatni ezt a költségvetést, és a Szocialista Párt vezérszónoka is csak módosító indítványok elfogadása esetén látta támogathatónak ezt a költségvetést. Tehát úgy tűnik, hogy azért itt súlyos gondok vannak, és nagyon nehéz kihagyni azt a problémafölvetést, amit már nagyon sok képviselőtársam elmondott a vitában: miért van az, hogy ha a társadalombiztosítás önkormányzata jelzi, hogy baj lesz, a számok nem lesznek tarthatók, miért van az, hogy ha az ÁS Z jelzi, hogy baj van, a számok nem lesznek tarthatók, ha az ellenzékiek jelzik, és a kormánypárti képviselők jelzik - és most már nem először, hanem sokadjára , mégis olyan anyagot kapunk, amely magában hordozza a teljesíthetetlenség nyilvánvalóan láthat ó jeleit. Mi lehet az az érdek, ami arra készteti az előterjesztőt, hogy félresöpörjön minden józan érvet, minden tapasztalatot? Korábban erre elég egyszerűen feleltünk, mert azt mondtuk, hogy az államháztartási mérlegnek eladhatónak kell lenni nemzetközi szempontból, és így lehet kozmetikázni a dolgokat, és aztán majdcsak megoldódik valahogy. De azt hiszem, hogy egyrészt most a gazdaságnak kétségtelenül látható javuló elemei végül is lehetőséget teremthetnének arra is, hogy egy reális költségvetést kapjunk , és ettől az államháztartási mérleg még nem menne tönkre. Én tehát
