Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
313 lesz tartóztatva, mert van pálinkafőzője, és nyilván azért tartotta az apparátot, mert pálinkát is főz. Az öreg meg mondta, hogy akkor ilyen alapon liliomtiprásért is letartóztathatnak. Aztán miért, öreg? Hát ahhoz is van apparát! (Derültség.) Ugyebár, ha valaki szövetkezetben dolgozik, az gazember, csirkefogó... - pardon, kapzsi, önző érdekű lehet csak, és mindenféle összefonódásra képes. A vagyonfel élést meg miért állítják ilyen magabiztosan? Én nem tudom elvitatni, hogy tanúi lehetünk ennek, mint ahogy azt sem tudom elvitatni, hogy kétségkívül voltak olyan vezetők, akik kirabolták a szövetkezetet. De nem az a jellemző, hogy a szövetkezet lettek vagy azok vezetői a külföldi pénzemberek strómanjai! Inkább az önök kreációja, akit úgy hívnak, hogy falugazda! Ezek közül sokkal több volt olyan, aki kilincselt és stróman lett belőle. Tudnék neveket is mondani, de nem teszem. Ilyen alapon kérném, hogy nem fe ltétlenül úgy kell felállítani a kérdést, hogy vagy szövetkezet, vagy családi gazdaság, és megálmodtam azt, ami - ha jól tudom - korábban elhangzott: tízezer kulákcsemete megmentené ezt az országot, az elég lenne parasztnak. De kérem, ahhoz is el kellene v enni az egymillió embertől a földet! Itt nem elvenni akarjuk, hanem adásvételi szerződéssel... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.) (19.20) ELNÖK (dr. Áder János) : Újabb kétperces hoz zászólásra kért szót Géczi József Alajos, az MSZP képviselője. Megadom a szót. DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy a mai nap origópontjává Gyimóthy képviselőtársam válik. Nem is ér engem vá ratlanul, amiket ő itt összevissza beszél, viszont annál jobban fáj valamikori iskolatársamnak, Tóth Tihamérnak a csatlakozása ugyancsak ehhez a vendettához, ami '88 óta folyik az agrárértelmiség ellen. Ezt egyszer már abba kellene hagyni, mert addig nem l esz Magyarországon normális agrárpolitika, amíg ez az őrület van, ami '89ben esetleg még belefért a rendszerváltás őrületeibe. Bár érdekes, hogy más társadalmi rétegek, amelyek esetleg nem kevésbé voltak hibáztathatók az elmúlt rendszerért, szépen megúszt ák. Ideje volna abbahagyni - Juhász Pál képviselőtársam elég szépen elmondta , mert pontosan az volt a probléma, hogy a földet olyanok is megszerezték, akiknek semmi közük nem volt a mezőgazdasághoz. Általában ki lehet mondani azt a tételt, hogy az a szer encse, annak a vidéknek, annak a falunak van szerencséje, ahol - ha mondjuk, szétment a szövetkezet - legalább a mezőgazdasághoz értő mezőgazdasági szakemberek, az agrárértelmiség kezébe került a föld és a vagyon. Mert ők azt legalább a mezőgazdaságra fogj ák fordítani, nem pedig további spekulációs eszköznek tekintik. Én ott voltam azon a mezőgazdasági bizottsági ülésen, ahol a '92es átalakulási törvények kapcsán a jelen lévő agrárértelmiségiek azt mondták Zsíros úrnak: ha ti ilyen törvényt hoztok, akkor n em tudunk mást csinálni, mint azt tesszük, amivel eddig vádoltatok. És akkor azt mondta a kisgazda képviselő: íme, végre fölismertétek, mi a ti érdeketek. Ezt csak azért mondom, mert megint pontosan az a veszély - esetleg ennél a törvénynél is inkább ezen kellene nekünk, kormánypárti képviselőknek gondolkodni , nehogy megint azok legyenek a dominánsak a földtulajdon megszerzésében, akiknek nincs közük a mezőgazdasághoz. És akkor önök még tovább folytatják ezt a nagyon szerencsétlen régi nótát! Nem beszélve arról - már ezt is számtalanszor megírták, megjelent , hogy az agrárértelmiség, a mezőgazdasági szövetkezet vezető rétege 60 százalékban úgynevezett középparaszt és kulák származású volt. Ennél ostobább lépést a Kisgazdapárt '89ben sem tehetett, úgy tűn ik, hogy most is
