Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
3001 Végezetül: nem kívánom most elmo ndani azt a nyolc pontot, amit felírtam, hogy mik az alapvető tévedései a szabaddemokrata képviselőnek a nyilatkozataiban. Ezt majd megteszem, hogyha erre szükség lesz. Most csak azt a pontot szeretném kiemelni, ami a képviselő úr nyilatkozatát jelenti. Én azt gondolom, hogy továbbra sem fogadom el azt az érvet, hogy az állam és az egyház elválasztása fontosabb dolog, mint egy alapvető emberi jognak a biztosítása. Képviselő úr ezt nyilatkozta, nem ezt akarta mondani; akkor kérjen módosítást az adott újságtó l. Én azt gondolom, és ezt már mondtam többször, hogy az állam és az egyház elválasztása az alkotmányban rögzített tény. Tény - nem folyamat, hanem tény , így van ebben az országban! S ebből az is következik számomra, hogy ha az Apostoli Szentszék és a ma gyar állam képviseletében a magyar kormány megállapodást köt, akkor ez hasonlatos azokhoz a polgári jogi szerződésekhez, amikben a szerződést kötő felek azonos jogokkal és kötelezettségekkel bírnak. Hogyha valaki meg akarja változtatni az adott szerződésbe n levő pontokat, akkor mindkét félnek egyező akaratára van szükség. Tehát mindazon pontokban, amelyek a törvények, a parlament elé kerülő törvények kapcsán módosításra kerülnek, a szerződő felek egyenrangúsága miatt szükséges tárgyalásokat folytatni ilyen ügyekben. Nem arról van szó - és itt vezetik félre a közvéleményt azok a politikusok, akik erről beszélnek , hogy adótörvények kapcsán be kell kérni a Katolikus Egyház véleményét, vagy a Református Egyház véleményét, vagy az izraelita hitközség véleményét . Nem erről van szó! S akik erre játszanak, azok félrevezetik a közvéleményt. Arról van szó, hogy abban a pillanatban, hogyha valaki... - és például itt külön hadd emeljem ki az izraelita hitközséget, hiszen ők nem akarnak az 1 százalékból részesülni, sajá tos okok miatt, amit most nem érdemes kifejteni, de itt jól ismerik ezt a történetet az ittlevők és erre a témára figyelők is, ők nem akarnak ebben a dologban részt venni, akkor nem szabad olyanfajta szabályozást hozni, ami arra kényszeríti őket, hogy ők s zerepeljenek valamilyen olyan listán, akik számára el lehet juttatni az 1 százalékos fölajánlást. Erről van szó! És arról van szó, hogy ha módosítani akarják azokat a törvényeket, amelyek benne szerepelnek a vatikáni, szentszéki megállapodásban, vagy abból következnek, akkor meg kell hallgatni a másik felet is. Ez ilyen egyszerű! Ilyen egyszerű, nem lehet szó nélkül megcsinálni ezt a dolgot. Az utolsó gondolat pedig az, hogy el kell dönteni, hogy mit akarnak a tisztelt kisebbik koalíciós párt képviselői, hi szen a Házszabály rögzíti azt a módot, ahogy a nemzetközi szerződésekhez lehet viszonyulni, és itt a 122. § (5) bekezdése jelez valamit számukra, ez úgy szól, hogy ilyen határozati javaslatnak az aláírt nemzetközi szerződés szövegét tartalmazó részéhez mód osító javaslatot nem lehet benyújtani. Ebből az következik, hogy ez a javaslat próbálja tiszteletben tartani a végrehajtói hatalom hatókörét, s elválasztani a törvényhozói hatalom hatókörétől. Tehát ezt a javaslatot, ennek a nemzetközi szerződésnek a ratif ikációját el lehet utasítani, vagy meg lehet szavazni, de nincs köztes állapot. Nincs köztes állapot! Ebből az is következik, hogy amikor a szentszéki megállapodásról való nemzetközi szerződésről nemleges álláspontot alakít ki valaki, akkor természetesen a z összes többi törvényt is valószínűleg el fogja vetni, ami azért érdekes, mert az összes törvényben már valamennyi történelmi felekezet benne van, és ők kinyilvánították azon akaratukat, hogy ezt a dolgot akarjáke vagy sem. És itt a politikának az a fele lőssége, hogy figyelembe vegye ezeket az érveket, vagy ne vegye figyelembe. Önök úgy döntöttek, hogy nem veszik figyelembe, itt a többség úgy döntött, hogy figyelembe veszi. S azt gondolom, hogy ez azért fontos, mert az egyházak többsége úgy érzi, hogy eze k a törvényjavaslatok, illetve a szentszéki megállapodás elősegíti az ő függetlenségüket, az egyházak függetlenségét. És semmiféle olyan jelzést nem kaptunk egyetlen egyház részéről sem, amelyik azt mondta volna, hogy az önök által javasolt koncepció az, a mi az ő érdekeiket figyelembe veszi. Ilyen egyház nem volt, ilyen nyilatkozat nem született meg. Tessék akkor elmondani, hogy melyik volt ez, hogy figyelembe vehessük a törvény későbbi pontjainál!
