Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - Zsigmond Attila (MDNP) - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterhez - "Az anyag nem vész el, de mivé alakul?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP):
2943 KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselőnő! Továbbra sem értem, hogy mi kifogásoln ivalót talál a képviselőnő abban a kérdésben, hogy a polgárokat közvetlenül érintő ügyekben minden lehetséges eszközzel megpróbáljuk őket informálni. Ami a magyar közszolgálati televízió befolyásolására vonatkozó megjegyzéseit illeti, ezekkel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy nincs ilyen. Abban az esetben, ha valaki ezt tapasztalja, akkor - éppen a médiatörvény értelmében - különböző fórumokhoz fordulhat. Ami az ORTT kifogásait illeti a Külügyminisztérium által finanszírozott műsorokkal kapcsolatban, arr ól meg azt kell mondanom: soha ne felejtsük el, hogy egy nagyon fontos kérdésben, a NATO ügyében folyt e tekintetben finanszírozás. Ez pedig, azt hiszem, a parlamentben támogatást élvező olyan kérdés, aminek a végére pontot a sikeres november 16i népszava zással tehetünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Zsigmond Attila (MDNP) - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterhez - "Az anyag nem vész el, de mivé alakul?" címmel ELNÖK (dr. Áder Ján os) : Zsigmond Attila úr, a Magyar Demokrata Néppárt képviselője, kérdést kíván feltenni az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek. A miniszter úr távollétében - amennyiben képviselő úr elfogadja - T. Asztalos Ildikó államtitkár asszony válaszol . Elfogadja? (Zsigmond Attila bólint.) Igen. Akkor képviselő urat illeti a szó. ZSIGMOND ATTILA (MDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A vasúti átjárókban tömegszerencsétlenséget, sokmilliós kárt okoz, hogy a tegnap még pontosan működő jelzőberendezések mára már nem működnek. Persze hogy nem működnek, mert potenciális gyilkosok, rablók kiszerelik, felszedik, és eltulajdonítanak mindent, ami bronzból, vörös- vagy sárgarézből, alumíniumból készült. Ellopják a műemléképü letek esővízlevezető csatornáit, a temetőkből mindent, ami színesfém: lámpást, feliratot, mindent, ami lefeszíthető. Közben persze barbár módon megrongálják az épületeket és a sírköveket is. Az elmúlt néhány évben a Margitszigeten hét életnagyságú mellszo brot feszítettek le a talapzatáról és loptak el. Ferenczy Károly, Balassi Bálint, Lyka Károly, Petőfi, Radnóti, Kernstok Károly arcmását éppúgy hiába keresi a szigeti sétáló, mint a kolostorromnál a Furulyázó leány egészalakos szobrát vagy a Gyermek kutyáv al című szobrot a játszótéren. Madách Imre egészalakos szobrának mind a két karját lefűrészelték. S nem jobb a helyzet a Széchenyihegyen sem, ahol Széchenyi István 1882ben felállított mellszobrát, a Városmajorból pedig Hüvelyk Matyi figuráját, illetve Es pejo mellszobrát rabolták el, egytől egyig ismeretlen tettesek - a nyomozás lezárva. Mi a közös mindebben? A bronz, államtitkár asszony! Ezek a műalkotások aligha kerülhetnek a zugműkereskedelembe, sokkal inkább a színesfémfelvásárlás és a zugolvasztók n yelik el mindezt nyomtalanul. Amíg a szabályozatlan és ellenőrizetlen színesfémfelvásárlás minden felelősség nélkül kereslet lehet, és a felsorolt esetekben orgazdaként működik, az immár drámai helyzet megoldása naiv illúzió. Kérdezem tehát az államtitkár asszonyt, mit kíván tenni a szakminisztérium a színesfémfelvásárlás szabályozása és ellenőrzése érdekében. (Taps az MDNP padsoraiban.)
