Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
2930 nem ismertek a bázis, az alapértékei, amihez lehetne tervezni az 1998as számokat úgy a kiadás, mint a bevétel oldalán. Tehát az 1997. év törvényi bázisa még nem létezik. A pótköltségvetés elfogadása során úgy tűnt, hogy a Pénzüg yminisztérium, ha második körben is, de elismerte az alapok által beterjesztett számokat, és ez azért is döntő, mert így egy reális bázisról lehet indulni, és reális bázisról lehet indítani az 1998as évet. Így talán az alapok nem görgetik tovább a korábbi hiányaikat. Pusztán jelentéktelen szépséghiba, hogy a bizottsági tárgyalás során az ÁSZ írásos jelentését a képviselők nem ismerhették, nem állt még a képviselők rendelkezésére. Ha a bevételi oldalt nézzük, a járulék kiszélesítésére hozott intézkedések ha tása ma már világos, egyértelműen látszik, hogy az egészségügyi hozzájárulásból tervezett bevétel a várt, a tervezett mértékben nem folyt be teljesen. Jól látszik, hogy a költségvetés az 1997es évben is, de idén is - az ÁSZ véleményével megegyezően - túlt ervezett. A kiadási oldalon, főleg a gyógyítómegelőző kassza oldalán alultervezettség mutatható ki, igaz, hogy a költségvetés nem számol nullszaldóval, de látható a kiadások szerkezetéből, a bekódolt hiányból, hogy nem is lehet nullszaldós ez a tétel, itt megint csak a hiány nagysága a kérdés. (12.20) A következő szempontok szerint kívánok foglalkozni a társadalombiztosítás költségvetésével: az új törvényi háttér miatt megváltozott finanszírozás; a vagyon és a vagyon felélésének kérdése; a minimumfeltétele k megteremtésének kérdései; a gyógyszer, gyógyszertámogatás, gyógyszerkiadások áttekintése; a táppénz kérdései; a rokkantnyugdíjazás problematikája; az új nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos problémák; a gyógyítómegelőző ellátás finanszírozása; a prevenció fina nszírozása; valamint a nagy értékű beavatkozások és a diagnosztika finanszírozásának kérdései. A '75. évi II. törvényt kiváltó új törvény, valamint az egészségügyi törvény készülő változata rendelkezik arról, hogy a mentő- és a vérellátás, valamint egyes n agy értékű, ritka gyógyító eljárások, transzplantációk finanszírozása és a terhesgondozás finanszírozása átkerül a központi költségvetésbe. Ez 7,8 milliárd forint megtakarítást jelent a társadalombiztosítás költségvetésében, de erről pontos rendelkezések m ég nem születtek, sok a bizonytalanság, s nem véletlenül készült a társadalombiztosítás önkormányzata két költségvetéssel. Az egyik arról szól, mi van, ha ez a tétel nem kerül át; és a másik költségvetés arról, hogy mi van, ha átkerül. Így az előző - miutá n tudjuk, hogy átkerül - okafogyottá vált. Az, hogy a központi költségvetésbe kerülnek ezek a tételek, 7,8 milliárd forinttal növeli a gyógyítómegelőző kassza rendelkezésre álló összegét. Az így megnövekedett összeg sem elegendő az inflációs mértéket megh aladó dologi költségekre. Az ÁSZ jelentésében is szó esik a vagyon feléléséről, amire azért kerül sor, hogy a kiadásokat a társadalombiztosítás tudja folyósítani, s ez mindkét ágazatban megvalósul, de nem egyenlő mértékben a nyugdíj területén és az egészsé gbiztosítás területén. A nyugdíjágazatban a kötelező vagyonfelélés nagysága meghaladja a 11 milliárd forintot, míg az egészségügyi ágazatban 12 milliárd forint nagyságrendben szerepel. A társadalombiztosítás esetében jobb lenne, ha megkapta volna a teljes megígért vagyont, s ezáltal a vagyon hozadékából tudná folyósítani kiadásainak egy részét, és ez puffer szerepet is játszhatna mindkét ágazat esetében. Így azonban hosszú távon még remény sincs arra, hogy az önkormányzatok valaha is a költségvetéstől függ etlenül gazdálkodó szervezetek legyenek. Az alapoknak vagyonfelélésre való rászorítása ellentétes a programunkban meghirdetett elvekkel. Az is igaz, hogy ezen a téren komoly mulasztás van a törvényhozás, a kormányok részéről, mivel mind a mai napig nem kés zült el az alapok vagyongazdálkodásáról szóló törvény. Ezen törvény hiányában a vagyonnal való gazdálkodás esetében csak erkölcsi, etikai normák, szabályzatok az irányadók. Itt komoly, milliárdos vagyontételekről van szó, ezeknek a kezeléséhez törvényi hát tér kell.
