Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
2925 időben eltávozó beteget otthon egy jól felszerelt, szervezett, fizetett otthoni ápolási szolgálat várja. Így nem kerülhet korábban kórházba az, aki ott hon is ellátható, és nem marad tovább kórházban az a beteg, akit már otthon is lehet ápolni. Ez volna az a szakmapolitikai irányvonal, aminek a szolgálatába kellene állítani a finanszírozást. A krónikusbetegellátásra fordítható összeg sem emelkedik olyan dinamikusan, ahogy az elvárható volna. Az idén erre a célra 16 milliárdot, jövőre 18at költünk, pedig a szakma álláspontja szerint még mindig több az aktív ágy, mint amennyire szükség volna, és kevesebb a krónikus ágy. Ma egy akut betegséggel bármikor, bá rmelyik kórházba szívesen felveszik a beteget, elhelyezése nem okoz gondot, sőt, még csalogatják is a betegeket, ha nem feltétlenül szükséges is, befektetik, a pontszámok hajszolása miatt. Nem így van ez a krónikus ágyak vonatkozásában. Egy úgynevezett "el fekvőbe" elhelyezni egy krónikus beteget sokszor több hónapot igényel, és csak megfelelő összeköttetéssel lehetséges. Ha ez így van, és mindannyian tudjuk, hogy így van, akkor a krónikus ágyak finanszírozását meg kell emelni, hogy legyen kedvük a kórházakn ak krónikus ágyakat létesíteni az aktív ágyak helyett. Új fejezet a költségvetésben a működési előlegként szereplő kétmilliárd. Már ebben az évben is jelentkeztek a kórházakban az eladósodás jelei. Sok kórház nem tudta fizetni a közüzemi és gyógyszerszámlá it, és több kórház jelezte, ha segítség nem érkezik, a kórház csődbe megy, ami megengedhetetlen. Erre született meg a konszolidáció, amelyet először a Népjóléti Minisztérium hirdetett meg, majd később mégis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hajtott v égre. A konszolidáció valójában egy kamatmentes előleg volt, amit a kórházak felvettek, és még ebben az évben, illetve a jövő évben törlesztenek. Nem is volt teljes konszolidáció, mert csak az adósság 80 százalékára terjedt ki, és nem is mindegyik kórház r észesült benne. A jövő évi költségvetésben kétmilliárd forint van konszolidációra. Az összeg betervezése nagy előrelátásra vall, és annak beismerése, hogy a kórházakban nem szűnt meg az eladósodás veszélye, valami baj van a finanszírozásban, vagy nagyobb a kórházi kapacitás, mint amit el tud látni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ezen a kérdésen érdemes volna tovább gondolkodni, mert a viharos körülmények között lezajlott kórházbezárások és osztályösszevonások nem hozták meg a kielégítő eredményt. U gyanakkor a költségvetés szinte semmit nem tervez végkielégítésekre. Pedig ha azt mondjuk, hogy a kórházakban a bérköltségek teszik ki a kórházi költségvetés több mint 60 százalékát, akkor ezen csak úgy változtathatunk, ha a kórházi személyzetet csökkentjü k. Ez általában fájdalmas és sok összeütközéssel járó feladat elé állítja a kórházi vezetőt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De ha nem tudjuk az elbocsátott dolgozó végkielégítését garantálni, akkor az elszánt kórházigazgató se m teheti meg ezeket a lépéseket. Összefoglalva megállapítható az, hogy a kormány a költségvetés beterjesztésekor is tudatában van annak, megítélésünk szerint, hogy az 1998as év sem úszható meg pótköltségvetés nélkül. Úgy látszik, ehhez már hozzá kell szok ni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Szolnoki Andrea képviselő asszony felszólalását. Szólásra következik Selmeczi Gabriella, a Fidesz részéről; őt követi majd Schwarcz Tibor úr, a Magyar Szocialista Párttól. Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! A Pénzügyminisztérium, élén a pénzü gyminiszterrel és az államtitkár úrral, nem veszi komolyan a polgárokat. Nem veszi komolyan az Országgyűlést, nem veszi komolyan a szakmát, a Világbankot,
