Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
2923 Az ez évi gyógyítómegelőző ellátásra szánt összegnél, előirányzatnál 15,5 százalékkal nagyobb ez az összeg. Kérdés, hogy elég lesze a beígért 10,5 százalékos dologi és a 16 százalékos béremelésekre. Az eddig végzett számítá sok szerint ez az összeg kevés erre. Pedig ha ez így van, nehéz helyzetbe fognak kerülni a kórházigazgatók, akik nem tudják ismét kifizetni a beígért béremelést, és nem azért, mert nem akarják, hanem azért, mert a megtermelt teljesítményért kapott összeg k evés havonta a béremelésre. A Népjóléti Minisztérium meghirdetett szakmapolitikai céljaira a fejezet nem tartalmaz elég fedezetet. Nevezetesen nem tartalmaz fedezetet a többletfeladatok ellentételezésére és az egészségügyi többletfejlesztések finanszírozás ára. Ugyanakkor a gyógyítómegelőző kassza legnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmazza az egészségügyi reform megvalósításának lehetőségét. Nem tudjuk nyomon követni azokat a fontos egészségpolitikai célokat, melyeket a kormány megfogalmazott. E kassza le gnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmazza az egészségügyi amortizáció költségeit. Az egészségügyben elképzelhetetlen, hogy a privatizáció beindulna az amortizáció elismerése nélkül. Hiszen hol lehet olyan vállalkozót találni, aki úgy szerzi be gépeit és m űszereit, hogy számára a finanszírozás nem tartalmazza az amortizálódott műszereinek ellenértékét? Az egészségbiztosítás költségvetésében meg kellene hogy jelenjen az amortizáció. Erre elköteleződött az 1994es kormányprogram, de most a kormány utolsó társ adalombiztosítási költségvetésében sem található végleges megoldás az amortizációra. Az egészségpolitikai célok nem tükröződnek a gyógyítómegelőző kassza egyes sorai között. Nevezetesen, ha azt kívánjuk elérni, hogy ambuláns módon definitív kezelést kapja nak a betegek, akkor az alapellátást és a járóbetegellátást kell dinamikusabban fejleszteni, és nem a kórházi ellátásra szánt kasszát kell növelni. Ha azt akarjuk elérni, hogy ha lehet, a beteget otthonában ápoljuk, és ne kórházban, akkor az otthoni ápolá st és az ambulanter ellátást kell előtérbe helyezni a finanszírozásban. Ha tudjuk, hogy nagyobb szükség van krónikus ápolási egységekre, mint az aktív ellátóhelyekre, akkor ezek finanszírozását kell előtérbe helyezni. A háziorvosi szolgálatoknál a kormány 60100 új háziorvosi praxis kialakítását vette tervbe. Jelenleg Magyarországon egy háziorvos átlagban 13001800 kártyát kezel. Ilyen nagy kártyaszám mellett biztosan nem jut idő a prevencióra, a betegségmegelőzésre és a gondozásra. Pedig a háziorvosok való di feladata az lenne, ha a rájuk bízott lakosságot nemcsak betegsége esetén kezelnék, hanem mindent megtennének, hogy a betegség ki ne alakuljon. Ilyen nagy kártyaszám mellett ez a cél elérhetetlen. Mivel a háziorvosok elsősorban a kártyaszámok után kapják finanszírozásukat, ezért a kártyák gyűjtése alapvető érdekük. Ha egy háziorvos körzetében például nyugdíjba vonul egy másik orvos, a környező háziorvosoknak nem érdekük, hogy új háziorvos kerüljön a körzetbe, hanem az, hogy a betegeken osztozzanak. Ha azt akarjuk, hogy a jelenlegi háziorvosok ne legyenek ellenérdekeltek új praxisok megnyitásában, olyan dinamikusan kell emelni a háziorvosi kassza összegét, hogy ez fedezetet nyújthasson erre. Sajnos, az előttünk fekvő költségvetés számai nem ezt mutatják. 19 97ben új praxisok létrehozására 249 millió forintot fordítottunk, '98ban pedig 283 millió forint áll rendelkezésre. Nem tudom, mire lesz elég ez az összeg. A kormányprogramban szerepel, hogy a háziorvosok finanszírozásában a teljesítményelemeket növelni szükséges. Ezt jól tükrözi az előirányzat is, hiszen ezen a soron igen dinamikus emelkedés látható. A rendszerváltás óta a védőnői szolgálat volt a legkiszolgáltatottabb helyzetben. A háziorvosi praxisok privatizációja során a védőnők nem mozogtak a praxis okkal, és önkormányzati hatáskörben maradtak. Pedig az anya- és csecsemővédelmi feladatokat védőnők nélkül elvégezni nem lehet. Hogy ma Magyarországon nincsenek fertőző gyermekbetegségek, alapvetően a védőnői hálózatnak köszönhetjük. A védőnők akkor is hel ytálltak, amikor mindenki megfeledkezett róluk. Jó, hogy a jövő évi költségvetésben az ez évinél nagyobb összegeket szánunk e méltánytalanul rossz helyzetbe került szolgálatra.
