Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
2894 Én ú gy gondolom, hogy a jelenlegi kormány nem igyekezett és nem próbált egyetlen momentumával egyetlen sajtóorgánumot sem megfélemlíteni, nem kívánt rá pressziót gyakorolni, nem kívánta a hatalmi pozíciójával visszaélve befolyásolni. Horn Gyula miniszterelnök úr mondta itt egy azonnali kérdésre válaszolva a parlamentben, hogy ő sokkal jobban szereti azt, ha ő fél a sajtótól, mint ha a sajtó fél őtőle. Szeretném jelezni, a sajtó nem is fél a miniszterelnök úrtól, nem fél a kormánytól. És ne is féljen a miniszter elnöktől és a kormánytól! A kormánynak nem az a dolga, hogy megfélemlítse a sajtót, és a sajtónak nem az a dolga, hogy féljen a kormánytól. Megintcsak azt tudom mondani, tisztelt képviselő asszony, hogy 1990 és 1994 között is volt kormánya ennek az országn ak, volt vezető kormánypártja ennek az országnak, annak volt alelnöke, aki azt mondta pártja alelnökeként, hogy két rendőrnek be kellene menni a televízióba és kihozni az elnököt. Később ez a két rendőr valahogy csak bejutott a televízióba. (Dr. Szabad Gyö rgy: Megbukott az alelnök.) Önnek van egy képviselőtársa, bizonyos Balsai István (Dr. Dávid Ibolya: A kormányzati híradóról kellene beszélni!) , aki igazságügyminiszterként meglehetősen szégyenletes szerepet vállalt a rádió és televízió vezetőinek meghurco lása miatt azért (Taps a kormánypártok padsoraiban.) , mert az akkori kormány elégedetlen volt a sajtóval, jelesül a rádióval és a televízióval. Úgy gondolom, hogy mindezek az atrocitások már a múltéi. A rádió- és televíziótörvény garanciát ad arra, hogy ez ek nem ismétlődhetnek meg garanciát ad arra, hogy nem ismétlődhet meg, hogy százegynéhány rádiós újságírót elbocsássanak kormányzati nyomásra garanciát ad arra, hogy ne ismétlődhessék meg az, hogy a televízió egy évvel a választások előtt megkezdi valamely ik politikai erő oly mértékű lejáratását, ami egyébként a kormányra ütött vissza 1994ben. Tehát úgy gondolom, hogy jelen pillanatban a sajtónak nincs oka félnie a kormánytól, nincs okuk sem a sajtónak, sem a sajtószabadságért joggal aggódó ellenzéki és ko rmánypártoknak félni attól, hogy a kormány a hatalmi erejével visszaélve kívánja befolyásolni a sajtót. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szalay Gábor frakcióve zetőhelyettes úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Noha BősNagymaros ügyében egy konszenzus közeli magyar álláspont kialakításában még csak reménykedni is akár merész ambíci ónak tűnhet, a Szabad Demokraták Szövetségének véleménye szerint ennek kidolgozására legalább kísérletet kell tennünk, nem utolsósorban annak érdekében, hogy ne hozzuk eleve jelentős hátrányba azt a magyar tárgyalódelegációt, amelyik egy egységes társadalm i támogatással rendelkező szlovák partnerrel ül le a tárgyalóasztalhoz. (9.20) Ezért az SZDSZ értékelte a hágai ítélet által teremtett új helyzetet, s ebből levezethető javaslatot kíván tenni a magyar álláspont kialakításának elősegítése céljából. Az SZDSZ ezen véleményének kialakítása során figyelemmel volt arra a tényre, hogy míg egyrészt a hágai döntés lehetőséget ad a szlovákokkal való jóhiszemű tárgyalások eredményeként a velük való megegyezésre, addig egyúttal korlátok közé is szorítja a választható m egoldások, stratégiai döntések változatait. Az SZDSZ ugyanakkor fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy a tárgyalások során semmiképp nem javasolja túlterjeszkedni a hágai ítélet keretein, semmiképp nem akarja, hogy a hágai ítéletben meghatározott állításokr a rálicitáljunk. Ebből kiindulva véleményünk szerint rögzíteni szükséges egyrészt prioritásainkat, másrészt kizárásainkat, harmadrészt azon, tárgyalás útján kezelhető kérdéseket, amelyekben az érdekek kölcsönös figyelembevételével lenne kialakítható a közö s álláspont. Ezek után az SZDSZ két prioritásának szeretne hangot adni. Mivel Magyarország számára az eddigi legnagyobb kárt a Duna jogsértő elterelése okozta, nyilvánvaló, hogy egyik fő célunk a
