Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 11 (321. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár:
2889 jegyében állítja össze a kormány ennek a tárgyalóde legációnak a személyi összetételét, és nem ennek az egyetértésnek, ennek a problémának a nemzeti ügyként való kezelése jegyében folynak a tárgyalási előkészületek. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos érdemi és jogi aggályainkat az elmúlt időszakban több levé lben jeleztük a Magyar Köztársaság miniszterelnökének. Az érdemi együttműködés, sajnos, arra sem terjed ki, hogy a miniszterelnök úr legalább a levelünk megérkezését nyugtázó válaszra méltatta volna a FideszMagyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsopo rtjának vezetőjét. Az természetesen már csak - ahogy mondani szokták - hab a tortán, hogy érdemi válasz természetesen nem érkezett ezekre a kérdésekre. Még egyszer szeretném tisztelettel - a miniszterelnök úr korábbi ígéreteire felhívva a figyelmet - megis mételni, hogy egy olyan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tárgyalási kérdésről van szó, amelyben lehetőség és szükség van a pártok egyetértésének kialakítására, ennek azonban érdemi, gyakorlati együttműködésnek kell lenni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Eörsi Mátyás államtitkár úr kíván válaszolni. DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Abbó l, ami itt elhangzott az ön napirend előtti felszólalásában, nagyon sok elvi ponttal egyet tudunk érteni. Mindenekelőtt egyet tudunk érteni azzal az elvi ponttal, hogy a bősnagymarosi szerződés jogkövetkezményének a rendezése, a hágai ítélet végrehajtása valóban nem ennek a kormánynak az ügye. Nekem meggyőződésem, hogy még nagyon sok cikluson keresztül sok kormánynak kell foglalkoznia ezzel az üggyel. Ezért azt hiszem, hogy a kormányzatnak és az ellenzéknek is felelőssége, hogy ehhez az ügyhöz úgy álljunk hozzá, hogy a Magyar Köztársaság érdekében tudjuk ezt az ügyet a lehető legmegnyugtatóbb módon rendezni. Tehát a kormány - összhangban Horn Gyula miniszterelnöknek az e Házban elhangzott szavaival - kész volt, most is kész és kész is marad arra, hogy a mag yar tárgyalódelegáció tárgyalási stratégiáját, a Magyar Köztársaság kormánya által a tárgyalások során elfoglalt pozícióját ne csak a kormány keretében, hanem a lehető legszélesebb társadalmi konszenzus keretében alakítsa ki. Szeretném a tisztelt Ház figye lmét fölhívni arra a tényre, hogy ez eddig is így történt. Valahányszor a tárgyalódelegáció vezetője, Nemcsók államtitkár úr a közvéleményhez fordult ebben a kérdésben - és nagyon sok kérdést kapott , mindig elmondta, hogy ő szeretné a lehető legszélesebb konszenzust létrehozni annak érdekében, hogy a magyar kormány tárgyalódelegációja valóban olyan álláspontot tudjon képviselni, ami a lehető legjobban szolgálja a magyar fél ügyét. Ez sajnos nem sikerült, pedig a miniszterelnök úr erre tett egy javaslatot, hogy a parlamenten belül egy, a Házszabály keretein kívül folyó konzultációs bizottsággal is egyetértésben kerüljön kialakításra a tárgyalódelegáció álláspontja. A kormány úgy gondolta, és úgy gondolja ma is, hogy azért lett volna jó egy ilyen ad hoc bizo ttságnak a létrehozatala, mert ebben minden párt egyforma erővel tudja képviselni magát. Ez nem a Házszabály keretein belül működő bizottság, ahol a végén szavazással döntenek az ügyről, hanem egy olyan bizottság lett volna, amely valóban a közös bölcsessé gre alapozva tudott volna kialakítani egy optimális kormányzati álláspontot. Ezzel szemben számos ellenzéki pártnak, többek között az ön pártjának is az volt az álláspontja, hogy nincsen szükség egy ilyen ad hoc bizottságra, a Házszabály keretein belül műk ödő bizottságra van szükség. A kormány persze nyitott arra is, hogy ha szükséges, akkor egy ilyet felállítson, de kérdés, hogy mi az értelme egy ilyen bizottságnak. Egy Házszabály szerint megalakuló bizottságban kormányzati többség van, a végén szavazni ke ll.