Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 10 (320. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, valamint a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ):
2871 Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy ha az ország különböző régióinak gazdasági f ejlettségében és foglalkoztatottságában mutatkozó jelentős különbségeket akarjuk mérsékelni, valamint egyes területek további lemaradásának csökkentése érdekében akarunk előbbre lépni, akkor indokoltnak tartjuk átgondolni vagy a 300 fő nagyságát, vagy pedi g - mint amit a szociális bizottság is csatolt, és ezen most lehet vitatkozni, hogy melyik a pontosabb meghatározó , hogy elsősorban gazdaságilag elmaradott, vagy pedig kizárólag gazdaságilag elmaradott térségről vane szó. Nagyon sokan, főleg a munkaügyi központok és nagyon sok képviselőtársunk ragaszkodik ahhoz, hogy ha lehet, a 300 főt csökkentse a tárca. Annál is inkább, mert a munkahelyek teremtése éppen azokban a térségekben kell hogy ösztönzésre kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van. Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy ne legyen támogatható az ország fejlett régióiban egy korszerű munkahelyteremtés, de azt jelenti, hogy az elmaradott térségekben megvalósítandó munkahelyteremtő beruházásokat kiemelten kell kezelni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak hozzászólásra jelentkezett Szabó Rudolfné képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége. Megadom a szót. SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most ennél a vélemé nynél is tükröződik, hogy nemcsak a pártok között, hanem a párton belül is lehet eltérés egy véleményben. El kell hogy mondjam: a frakció többsége valójában azzal értene egyet, hogy ez a bizonyos, a képviselőtársam által említett új eszköz maradjon el ebbő l a törvénymódosításból, mert nem értünk egyet azzal, hogy a multinacionális cégek... - az persze helyes, hogy korszerű munkahelyeket teremtenek. A 300 fő fölötti munkahelyteremtéssel is nyilvánvalóan egyetértünk, és szeretnénk más eszközökkel szorgalmazni . De nem értünk egyet azzal, hogy a Munkaerőpiaci Alapból kerüljön erre sor. Egyrészt azért, mert soknak tartjuk, tehát ezek kifejezetten nagyobb cégek, ami azt jelenti, hogy a Munkaerőpiaci Alapból egykét üzem vagy cég létesítése is több száz millió fori ntot elvinne. Végül is véleményünk szerint a Munkaerőpiaci Alapnak nem elsődlegesen ez a feladata; sokkal inkább a kis- és középvállalkozások támogatása. Természetesen azzal maximálisan egyetértünk, hogy - amit az előbb a képviselőtársam elmondott - a munk ahelyteremtés támogatása elsődlegesen az elmaradott térségekben valósuljon meg. Engedjék meg, hogy ezen túlmenően visszatérjek egy előző pontra is, ahol a magánmunkaközvetítést kívánja szabályozni a törvénymódosítás. Az általános vitában többen is elmondt uk, hogy véleményünk szerint mindenképpen gondot okoz a civil szervezetek számára az az előírás, hogy vagyoni biztosítékot kell letenniük, tudniillik nem rendelkeznek vagyonnal. Ha bevételük van is, az csak a minimális postai és egyéb eljárási költséget fe dezi. Ez valójában azt jelenti, hogy ha vagyoni biztosítékkal kell rendelkezniük, akkor megszűnik a civil szervezetek ilyen irányú tevékenysége. Kérjük a minisztériumtól, hogy amennyiben a kormányrendelet megszületik, akkor mindenképpen vegyék ezt figyelem be. Sajnálatos módon még nem ismerjük, hogy mit tartalmaz a kormányrendelet. Ezt a módosítást, amelyet az MSZPs képviselőtársam adott be, a bizottsági ülésen az előterjesztő képviselője ily módon nem fogadta el. Kénytelen vagyok megismételni azt az aggoda lmunkat is, amelyet szintén az általános vitában mondtunk el. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a munkaügyi központok számára konkurenciát fognak jelenteni ezek a magánmunkaközvetítő szervezetek, illetve jelentenek a mostaniak is. Ez különösen érvényes akkor, ha ezt a tevékenységet üzletszerűen fejtik ki. Tehát meggondolandó, hogy mennyire, milyen mértékben kell a munkaügyi központokra ráruházni azt a feladatot, hogy ők legyenek azok, akik a közvetítést nyilvántartják. Azt már nem akarom megismételni, h ogy természetesen azzal egyetértünk, hogy itt vigyázni kell arra, hogy ne legyenek visszaélések. Tehát
