Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP):
2823 állás pontja nagyon tiszteletre méltó, csak a mai magyar viszonyok közepette káros következményre vezet. Ezzel a hegyközségitörvénymódosítással végső soron egy nagyon fontos lépést lenne jó meglépni az Országgyűlés beszentesítésével, nevesen, hogy az eddig háro moldalú kötelező köztestületi tagság helyett mindössze egyetlenegy kötelező köztestületi tagság legyen, ez pedig a hegyközség. Ennek érdekében rendezi a javaslat az Agrárkamara felé való összefüggéseket és a módosító indítvány és az előterjesztői szándék a terméktanácsi problémakört. Úgy gondolom, egyetértve azzal, hogy ma még nem tökéletesen kész a hegyközségi szervezet ennek a levezénylésére, ne abból induljunk ki, hogy majd ezt is automatikusan a Hegyközségi Nemzeti Tanácsnak a ma hatályos alapszabálya a lapján fogják megoldani, hiszen ez ilyen értelemben egy olyan új feladat lesz, amelynek a megvalósítása érdekében a Hegyközségi Nemzeti Tanács is az alapszabályát óhatatlanul kell hogy módosítsa, és a terméktanácsi feladatok ellátásához szükséges technikák at kell neki ebbe az alapszabályába belevennie mert egyébként alanyi oldalról tökéletesen alkalmas a feladat ellátására, hiszen mindazok a szereplők, akik egyébként szereplői a terméktanácsi rendszernek, szereplői egyidejűleg a hegyközségi rendszernek is. (20.30) Úgy gondolom, hogy ezen az alapon tehát érdemes meggondolni azt, hogy Lövey képviselőtársam érvei ellenére mégis csak támogassuk azt, hogy elláthassa a terméktanácsi funkciókat is a hegyközségi szervezet. Még egy indok: itt rendszeresen szó van arr ól, hogy tegyük alkalmassá a szervezeteket feladataik ellátására, és ilyenkor leggyakrabban a költségvetésre kacsingatunk. Az a szituáció, hogy egyszerre egyazon magánszemélynek adott esetben, aki jószerével még abban is bizonytalan, hogy meg tude élni ab ból a tevékenységéből valamilyen szinten, most előírunk három kötelező tagságot. Ebből az következik, hogy mindenki igyekszik mindenhonnan kivonni magát, és lehet, hogy sehova nem fizet tagdíjat. Ezzel szemben hogyha egy, ugyanakkor az ő, az adott ügy szem pontjából fontos ügyeit tényleg rendezni képes potens szervezetről van szó, okkaljoggal várhatjuk el, hogy a tagdíjfizetés emelkedjék, ezáltal csökkentve azt a nyomást, hogy a költségvetésből x összeget tegyünk oda, hogy alkalmassá váljon a feladata ellát ására. Én azt hiszem, hogy a költségvetésben is gondoskodni kell bizonyos összegekről. De valószínűleg, hogyha csak egy szervezethez kell tartozni, anyagi értelemben már a tagdíjfizetési hajlandóság növelése által is alkalmasabbá válik ez a szervezet azokn ak a feladatoknak az ellátására, amelyekről azt gondolja, hogy alkalmas rá. Sőt, azt is hozzáteszem, hogy nagyon fontosnak tartanám, hogy ezt a feladatot számukra lehetővé tegye ez a törvényjavaslat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Me gadom a szót Farkas Gabriella képviselő asszonynak. DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én amellett szeretnék szintén érvelni, hogy hadd legyenek a hegyközségi szervezet elemei elemei egy terméktanácsnak is. Ugyanis ha a gyakorlat oldaláról nézzük a kérdést, akkor téved Lövey képviselőtársam. Nem az a gond itt, hogy nehéz a rájuk erőltetett szigorú szabályokhoz alkalmazkodni, és akkor még adunk egy feladatot - ez az a feladat, amelyet nagyon szívesen vállalnak a hegyk özségi szervezetek, a hegyközségi tanácsok, a nemzeti tanács egyaránt. Ugyanis a termékpályát teljesen átfogja a hegyközségi szervezet rendszere. Nincs szükség egy olyan másikra, amelyik ugyanezt teszi, és ha hiszik, ha nem, képviselőtársaim, végeznek piac szabályzó funkciókat a hegyközségek, tudniillik ráéreztek arra, hogy saját érdekükben, a saját biztonságuk érdekében teszik ezt. Nagyon szeretném, ha ez így maradna, ahogy a javaslatban elhangzott.
