Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 15 (297. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
278 szektorsemleges földtörvény legyen, és ne az indulatok, főleg ne olyan előítéletek alapján döntsenek, amely előítéletek kialakításában kétségtelenül szerepet játszott a magyar agrárágazat. A magyar agr árágazat része a családi gazdaság, akár rokonszenvezünk ezzel, akár nem. Azt kérném, a családi gazdaságokat vegyék figyelembe akkor, amikor a földtörvényről tárgyalunk és amikor a földtörvényt elfogadjuk, és tegyék lehetővé olyan módosító indítványok elfog adását, amelyek a földtörvényt ilyen irányban korrigálni tudják és fogják. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Gombos András képviselő úrnak, SZDSZ, akit Gyimóthy Géza képviselő úr követ, a Függetle n Kisgazdapártból. DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Rendkívüli vitákat, sőt nagyon sokszor indulatokat kiváltó törvénymódosítást nyújtott be a kormány a parlament elé, mely az 1994. évi LV. törvény módosítását tartalmazza , és célozza meg azt, hogy a magyar agrárgazdaságot valamilyen módon ebből a meglehetősen nehéz helyzetből egy eszközzel - de csak egy eszközzel, mert sok eszköz kell ahhoz, hogy az agrárgazdaság a kátyúból kimozduljon, de ezzel az egy eszközzel - megpróbá lja elmozdítani a holtpontról. Gondolom, ebben a Házban nem nóvum az, hogy az elmúlt időszakban - értem alatta az elmúlt nyolctíz évet - a magyar agrárium nagyon jelentős vagyonvesztést volt kénytelen elszenvedni. Egyes szakértők 4500 milliárd forintra b ecsülik azt a vagyont, azt a tőkét, amely kiáramlott a magyar agrárgazdaságból. Ezt valamilyen módon pótolni kell. Pótolni többféleképpen lehet. Az egyik lehetőség az, hogy belenyúlunk az állam bácsi zsebébe, mindannyiunk zsebébe, és nagyon nagy támogatáso kkal próbáljuk meg megoldani azt a vagyonpótlást, tőkepótlást, amelyet az agrárgazdaság elveszített. (16.30) Természetesen más társadalmi csoportok sérelme nélkül ez nem valósítható meg. A másik megoldás pedig az lehet előttünk, hogy hála a jelenlegi viszo nylagos gazdasági fellendülésnek, lehetőség van arra, hogy a szabad pénzpiaci eszközöket próbáljuk meg beáramoltatni az agrárgazdaságba. Ennek megvannak a lehetőségei. Mik ennek a lehetőségei? Az egyik feltétele természetesen az, hogy a tőke próbáljon meg kedvet kapni arra, hogy bekerüljön az agrárgazdaságba; ehhez eredményesség kell, ehhez nyereséget kell produkálni, de ennek a folyamatnak ennél sokkal fontosabb része az, hogy megfelelő garanciákat, megfelelő biztosítékokat kell biztosítani a tőkének ahhoz , hogy az agrárgazdaságban igenis szerepet vállaljon. Ha megvizsgáljuk, hogy az agrárgazdaságban mi lehet ez a biztosítékrendszer, akkor kétféleképpen gondolkodhatunk. Van egy rövid távú és van egy hosszú távú tőkeigény. A rövid távú - úgynevezett egy éven belüli tőkeigényt - az elmúlt évben elfogadott és lassan most már elég jól működő közraktárakkal próbáljuk megoldani; a másik lehetőség pedig az, hogy olyan biztosítékrendszert próbálunk kialakítani - és például elindítjuk a földjelzáloghitelintézetet , amely biztosítékrendszerrel a tőke megfelelő mennyiségben tud beáramolni. De hogyan lehet megfelelő mennyiségben beáramoltatni a tőkét? Csak úgy, hogyha ennek a biztosítékrendszernek - ez pedig a mezőgazdaságban elsősorban nyilvánvalóan a föld - megfelelő piaci ára van. Ha ennek a földnek megfelelő piaci ára van, akkor megfelelő mennyiségben tud beáramolni a tőke az agrárgazdaságba. Gondoljunk végig egy mai példát! Van egy 100 hektáros magángazdaság, amely magángazdaság tulajdonosa gépekkel és különböző es zközökkel, netán építményekkel akarja fölszerelni a gazdaságát annak érdekében, hogy eredményesen tudjon termelni. Elmegy a jelzáloghitelintézetbe vagy
