Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A fogyasztóvédelemről szóló törvényjavaslat és a Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2721 minőségét, az nem befolyásolja hátrányosan az áru minőségét; vagy ha valami hátrányosan befolyásolja, az nem óvja. Nem értem, ezek a mondatok hogyan maradhattak bent egy egyébként fontos j ogszabályban. A jogszabály 16. §ában olyan mondat maradt bent, amely képtelenséget takar. Nevezetesen azt mondja a 16. § (1) bekezdése, hogy a fogyasztó akkor is fordulhat a fogyasztóvédelmi szabályoknak megfelelően problémáival a gyártóhoz, ha a gyártó n em ismert. Azt hamar be lehet látni, ha nem ismerjük a gyártót, akkor nehéz hozzá fordulni. Mondjuk, ez a szabályozás inkább arra kellene hogy kitérjen, hogy a problémákkal akkor is lehet a forgalmazóhoz fordulni, ha egyébként a gyártó nem ismert. A gyártó hoz, ha nem ismerjük, nehéz fordulni - szerintem ezt könnyű belátni. Egyébként a 45. §ban hasonló képtelenség található. A 45. §ban, ott, ahol az érdekképviseleti szervezetek jogai vannak felsorolva, az (1) bekezdés d) és e) pontja szó szerint megegyezik , betű szerint ugyanaz a fél mondat van. Mind a kettő azt mondja, hogy a társadalmi szervezet jogszabálymódosítást kezdeményezhet a fogyasztói jogok vagy fogyasztói érdekek védelme érdekében - ezt mondja a d) pont, és ezt mondja az e) pont is. Biztos, hog y ez fontos, de szerintem ismétléssel nem kell ráerősíteni erre a jogosítványra. Az egyiket ki kell húzni. Szerintem ezt az Igazságügyi Minisztériumban, ha átolvassák a javaslatot, észre kell volna venni, és azt kell mondani, itt valami félreértés van. Az 54. §ban pedig ott, ahol a reklámszabályozás van, az egész egyszerűen megint a gyakorlati életnek ellentmondó mondat, nevezetesen, hogy tilos közzétenni olyan reklámot, amely nem tartalmazza a fogyasztási kölcsön folyósításával kapcsolatban felmerült vala mennyi költséget. Ez azt jelenti, hogy nem lehet egy olyan fél mondat egy egyébként másra irányuló reklámban, hogy egyébként áruvásárlási hitelszerződés is köthető, vagy lehet részletre kapni. Hanem muszáj hozzátenni minden olyan feltételt, amely egyébként jogos, ha erről a konkrét ügyről van szó. De ha valaki elolvassa a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvénynek ezt a helyét, akkor világos, hogy ez egy életidegen megfogalmazás. De ezek csak néhány szemelvény azokból a pontokból, amelyeket egyszerű át olvasással is ki lehetett volna küszöbölni, amelyek nem érintik a tartalmi kérdéseket. Az a problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy itt nagyon komoly tartalmi problémák és koncepcionális zavarok vannak. Ezért mondom azt, hogy ez nemcsak ilyen egyszerű bakikat tartalmaz, hanem nem jó jogszabály. Az teljesen világos, hogy a piacgazdaságban a fogyasztóvédelem nagyon fontos ügy. Az is világos, hogy Magyarországon nem áll jól a fogyasztóvédelem. Mindenki olvassa azokat az eseteket, amikor nyilvánvalóan a fog yasztók megkárosítása folyik - benzinhamisítás, borhamisítás, telefontúlszámlázások, pénzhamisítás. Ezek mind olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy komoly zavarok vannak, nehéz a fogyasztóknak a jogait érvényesíteni, akadozva megy ez a folyamat, és éppe n ezért szükséges egy fogyasztóvédelmi törvény. Ugyanakkor az is világos, hogy a modern piacgazdaságokban a fogyasztóvédelemnek két szintje működik, egy társadalmi és egy kormányzati. A társadalmi fogyasztóvédelem érthető módon Magyarországon gyenge. Ellen ben az állami fogyasztóvédelem is hallatlan gyenge; például azért, mert ennek a kormánynak egész egyszerűen nincsen fogyasztóvédelmi politikája, és anélkül elég nehézkes a fogyasztóvédelem célkitűzéseit érvényesíteni. Ehhez kapcsolódóan sajnos minőségpolit ikája és minőségbiztosításpolitikája sincs ennek a kormánynak. Ezért nem is lehet azon csodálkozni, hogy nem sikerült egy koherens törvényjavaslatot ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban letenni az asztalra. Van még egy magyar sajátosság, ami nagyon nehézzé teszi a fogyasztóvédelmet. Világos, hogy ott, ahol a feketegazdaság, a számla nélküli kereskedelem ilyen mértékű, mint Magyarországon, ott a gazdaságnak ebben a részében eleve reménytelen a fogyasztóvédelem, hiszen ott, ahol sem a termék forgalmazója, sem a termék előállítója nem ismert, illegális, megkerüli az adóztatást; mindenki, aki a feketepiacon vásárol, annak a tudatában kell hogy vásároljon, hogy ott a jogait nem érvényesítheti.
