Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2708 kísérelte tisztázni, holott ez is egy fontos alapelv lett volna ahhoz, hogy egy mindenki számára ki elégítő kamarai törvény szülessen. Az érdekvédelem ezen túlmenően elmarasztalható azért is, mert nem bizonyította be, hogy a sarcszerű elvonások miatt nem fejlődhetnek a vállalkozások. Ez egy alapvető kérdése az egész vállalkozói rendszernek és az egész ka marai tagságnak is, mert hiszen hogyha a vállalkozások sarcszerű megadóztatását nem sikerül kivédenie az érdekvédelemnek, ebben az esetben az egész vállalkozás rendszere a kudarc felé menetel, és a Független Kisgazdapárt megítélése szerint egész gazdasági fejlődésünket veszélyezteti a gazdaság legdinamikusabban fejlődő részének, a kisvállalkozásoknak a sarcszerű adókkal és elvonásokkal való sújtása. Tehát egy nagyon fontos feladata lenne az érdekvédelemnek, hogy felhívja erre a közvélemény figyelmét és a ko rmányzatnál elérje a megfelelő lépések megtételét. De kifogásolom azt is, hogy az érdekvédelem nem lépett fel az adóbecslés intézménye ellen, holott az adóbecslés intézménye az én megítélésem szerint az úgynevezett szocialista jogrend retrográd hagyományai t felelevenítő intézményrendszer, amelyet bizony a harmadik évezred küszöbén illett volna száműzni az egész adórendszerből. (10.20) Ez a kedvezőtlen helyzet 73 ezer kényszervállalkozót érint hátrányosan. És miután nagyon jól tudjuk, hogy a kényszervállalko zók a legkiszolgáltatottabb része a vállalkozók társadalmának - de emellett nemcsak hogy a legkiszolgáltatottabb része, hanem talán a legtiszteletreméltóbb része is, mert hiszen azért mentek el kényszervállalkozónak, hogy ne kelljen a munkanélkülisegélyt igénybe venniük, ne kelljen az állam nyakán lógva a megélhetésért rimánkodniuk, hanem önmaguk egész vagyonának, munkájának a kockáztatásával kívánnak önmaguk hasznára és a társadalom előnyére szolgálni. Úgy gondolom, hogy itt a 73 ezer kényszervállalkozó h elyzetére bizony illett volna jobban odafigyelni. De nem lépett fel ezen túlmenően az érdekvédelem a diszkriminatív adóvizsgálat ellen sem, amely például a családi pótlék jogosultságának ellenőrzésén keresztül a Független Kisgazdapárt megítélése szerint za klatás jellegűen mintegy 40 ezer háztartást érint és éppen azokat a háztartásokat, amelyek a családi pótlékra jogosultak is és rászorultak is, és amelyek a nemzet jövője szempontjából meghatározó részei a társadalomnak. Ezek jóvátehetetlen bűnei ennek az e gész konstrukciónak, ha nem változtatunk rajtuk. Az adóbecslés önkényes szempontjaira sem figyeltek fel kellően a kamarák. Például, ha valakit az APEH szakértőként sorol be, annak a valós helyzetétől függetlenül a második legmagasabb jövedelmet kell produk álnia, különben az ellenőrzések olyan sorozatának teszi ki magát, amelyek addig tartanak, amíg valamilyen hibát fel nem fednek. De hasonlóképpen felhozhatnám, hogy a feketegazdaság és a kontárok ellen is alig tettek valamit a kamarák. Márpedig a Független Kisgazdapárt megítélése szerint a vállalkozókat is, a kisvállalkozókat, de az egész kamarai rendszert létében fenyegetik az elburjánzott feketegazdaság tényezői és a kontárok hada. Itt ki kell mondani nagyon nyíltan, nagyon őszintén, hogy egyedül az adó, a társadalombiztosítás és a közterhek csökkentésével lehet a feketegazdaságot és a kontárokat kiszorítani. A Független Kisgazdapárt többször számszerű javaslatot is tett arra vonatkozóan, hogy legalább 1015 százalékponttal kell csökkenteni a tbjárulékokat és az egyéb, tehát adó- és közterheket is. Hadd tegyem hozzá: a közvélekedéssel ellentétben ez nemhogy nem csökkentené az állami bevételeket, hanem pont ellenkezőleg, növelné azokat. A költségvetési vita általános része során én az ezzel kapcsolatos kisga zda számításokat a Ház elé tártam. Ami most már a kamarák körüli vitát illeti, ki kell emelnem az önkéntesség és a működőképesség kérdéseit. A kormány a mostani törvénymódosításokat egyoldalúan akarja lezárni anélkül, hogy ezeket a kérdéseket megoldaná. Fe l kívánom hívni a figyelmet továbbá arra is, hogy a közigazgatási feladatok egy részét ugyan a kormány átadja a kamaráknak, de a mi megítélésünk szerint ez nem
