Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2696 általános vitára alkalmasnak, és kérte, hogy a kormány dolgozza át. Ez az új törvénymódosítás választ ad mindazokra a kérdésekre, amelyek a vállalkozók szempontjából, a köztestületi tevékenység szempontjából fontos, és ami a kormány és a vállalkozók közötti együttműködés előfeltételeit megteremti. Melyek azok a kérdések, amelyekre gondolok, és amelyek lényegileg most megoldásra kerülnek? Az egyik ilyen, a törvényben még nem tökéletesen megoldott, de a törvényben kezelt kérdés a kamarai kö telező tagsággal járó tagdíjak ügye, a tagdíjak szabályozása, a tagdíjak felhasználási köre, és ezzel kapcsolatosan a fióklétesítmények tagdíjfizetésének és tagdíjfelhasználásának a lehetősége, amit az eredeti törvény nem szabályozott, most szabályozásra k erült. Méghozzá úgy került szabályozásra, hogy a kormányszervek és a kamarák között kompromisszum született, együttműködés alakult ki, és az együttműködés alapján, együttesen jó döntésre jutottak. Fontos kérdés a közigazgatási feladatok ellátásával kapcsol atos törvényi keretek meghatározása is. Az új törvény ezt meghatározza, pontosan megmondja, hogy hogyan lehet a kamaráknak közigazgatási feladatokat átadni, meghatározza a feladatok legfontosabb részét, és meghatározza a további feladatok átadásának törvén yi kereteit. Így egy hosszú ideje vajúdó kérdés ugyancsak megoldásra került. Természetesnek lehet tekinteni, de ugyancsak szabályozásra került, és ez ugyancsak pozitívan értékelhető, hogy meghatározza a törvény, hogy a közigazgatási feladatok ellátásáért a kamarák díjat szedhetnek be, és így a közigazgatási feladatok ellátásának finanszírozása remélhetőleg ugyancsak megoldott. Azért használom a szót, hogy remélhetőleg, mert csak a gyakorlatban válik el, hogy pontosan meghatározott módon vagy további módosít ásokkal lehet a végleges megoldást megtalálni, de a megoldáshoz a keretet - és a törvénynek csak ez a feladata - a törvény biztosítja. Nagyon lényeges kérdés az, hogy a vállalkozóknak, a vállalatoknak szabadságot ad abban, hogy a három gazdasági kamara köz ött választhatnak, és így a kötelező tagsággal kapcsolatos kötöttségek bizonyos mértékig oldódnak. Amikor azt állítom, hogy ezekben a kérdésekben az előrehaladás a kamarák és a kormány közötti, időnként feszült kapcsolatrendszerben egy új szakasz kezdetét jelenti, nem állítom azt, hogy véglegesen minden kérdés, ami a kamarákkal kapcsolatban felmerült, tisztázott, és nem vár további tisztázásra. Milyenek a még eddig megoldatlan kérdések? Úgy gondolom, hogy a kézműves kamara szempontjából nagyon fontos - és a vállalkozói körnek nem kis része az, ami a kézműves kamarához tartozik - a minimáltagdíj kérdésének a rendezése. Arról van szó, hogy nem a kamarákat egységesen, hanem a kamarák közül mind a hármat egyszerre kell olyan helyzetbe hozni, hogy a közfeladatok ellátására alkalmasakká váljanak, és ez a kisebb jövedelemmel rendelkező vállalkozások kamaráját, tehát a kézműves kamarának a helyzetbe hozását is megköveteli. Tisztázatlan, de a parlament előtt van az a kérdés is, hogy milyen mértékben terhelje a kamarai tagdíj a vállalkozásokat. Mit lehet levonni? Hogy lehet elszámolni a kamarai tagdíjfizetést? Ma, amikor a társaságiadótörvény kérdése is a parlament előtt van, az ott lévő és a személyi jövedelemmel kapcsolatos törvény módosításával kapcsolatban az ott l évő javaslatok együttes tárgyalása fogja tisztázni azt, hogy milyen mértékben tud az Országgyűlés, az állam, a kormányzat és a kamarák közötti harmonikus együttműködés kialakulni. Én, aki most a szabad demokraták nevében beszélek itt az Országgyűlésben, ne mcsak azt javasolom, hogy a törvényt fogadja el a Ház, hanem azt is, hogy ezekben a szabályozási kérdésekben az adótörvényekkel kapcsolatosan olyan módosításokat hajtson végre, amelyek a kamarák mozgáslehetőségét tisztázzák. Az utolsó kérdés, amit a kamará kkal kapcsolatosan föl szeretnék vetni: a három gazdasági kamara mellett igen nagy számban jelentkeznek a szakmai kamarák, és a szakmai kamarák feladatai, közszolgálati feladatai nem egyértelműen tisztázottak. Valószínű, hogy ennek a tisztázására nem kerül het sor a kamarai törvény, a három gazdasági kamarával kapcsolatos törvény megalkotásának
