Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 4 (319. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2690 DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam ! Úgy vélem, hogy Magyarországon nem kell attól tartani, hogy a társadalom felfegyverkezik, valóban egészen más a fegyvertartási igény, illetve annak szabályozása egy diktatórikus társadalomban és egy demokráciában. Magyarországon a '90es években megszüle ttek azok a jogszabályok, kormányrendeletek, amelyek szabályozzák a fegyverviselés körét. Egyrészt meghatározásra került ezekben a jogszabályokban az a személyi kör, akik fegyvert viselhetnek, illetve az a jogcím, ami alapján kérhetnek fegyverviselési enge délyt; ez természetesen önvédelmi cél. Meg kell mondanom, hogy maga az engedélyezési eljárás nagyon szigorú, és nem beszélhetünk arról, hogy ellenőrizetlen lenne. Abban az esetben, ha a nagyon szigorú feltételeknek valaki megfelel - alkalmassági, egészségü gyi és az előbb említett jogszabályi feltételeknek , akkor is ellenőrzik a fegyvertartást, valamint a fegyverhasználatot is természetesen, úgyhogy szankcionálja is a jogszabály, a szabálysértési törvény abban az esetben, ha nem megfelelően használják a fe gyvert. Ugyanakkor pedig a Legfelsőbb Bíróságnak is van egy állásfoglalása, ami megint csak abba az irányba hat, hogy nagyon szigorú feltételeket szab ennek. A konkrét jogszabályt tekintve, amire a képviselő úr utalt - a közterületfelügyelőkről szóló jogs zabály , meg kell mondanom, hogy ennél egyelőre még csak egy törvénykoncepcióról beszélhetünk, és ez a törvénykoncepció sem tartalmazza a fegyverviselést. Az, hogy kiknek milyen igényük van, természetesen egészen más dolog, mint az, hogy egy törvénybe, il letve egy törvénykoncepcióba mi kerül. Másodsorban természetesen akkor kell ezekről konkrétan beszélni, amikor a parlament elé kerül egy törvénytervezet, de szeretném hangsúlyozni, hogy a törvénykoncepcióban sem szerepel fegyverhasználati jog a közterületfelügyelőknél. Hangsúlyozza ez a koncepció egyáltalán a kényszerítő eszközöknek az arányosságát és célzatosságát, valamint megfelelő szankciórendszert tartalmaz arra az esetre, ha ezeket az elveket majd adandó alkalommal a közterületfelügyelők megszegik; de ez még, azt hiszem, a jövő kérdése, hiszen ma még csak törvénykoncepció van, a koncepcióban pedig ezek a fegyverviselési kérdések - szeretném ismételten hangsúlyozni - nem szerepelnek. Ezek igények, kérések, de igényekkel és kérésekkel kapcsolatban pedi g azt hiszem, talán nem szükséges itt a Parlamentben napirend előtt szót adni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban mindenszentek ünnepén, hallottak napján sok millióan zarándokoltunk ki a temetőkbe halottainkhoz, szeretteinkhez. (8.40) Virágot vittünk, gyertyát gyú jtottunk, mécsesek százezernyi fénye ragyogta be a temetőket. Halottak napján Szabolcsban, Borsodban jártam, és hazafelé, késő este szinte izzottak a temetők. Talán - és remélem, hogy így is történt - az erkölcsi megújulás igénye, szándéka izzott fel a tem etőkben. Szüleinket, nagyszüleinket, barátainkat, rokonainkat gyászoltuk, emlékeztünk rájuk - méltó ünnepe volt az emlékezéseknek. A sors dramaturgiája, a történelem nagy dramaturgiája, hogy ma, mindenszentek és halottak napja után a magyar történelem, de az évszázad mindenképpen egyik leggyászosabb napjára emlékezhetünk. November 4e van. Ezen a napon, 1956. november 4én a szovjet megszálló csapatok vérbe fojtották azt a szabadságküzdelmet, forradalmat, amelynek igénye ugyanúgy ott izzott az elmúlt évtize dekben, évszázadokban minden szabadságszerető ember bensejében. Tankok tiporták el a forradalmat, a szabadságharcot. Az iszonyatos túlerővel szemben teljesen reménytelen volt vagy reménytelennek tűnt az ellenállás. A magyar történelem egyik leggyászosabb i dőszaka kezdődött: a megtorlás.
