Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
2667 Végül még néhány konkrét megjegyzést kívá nok fűzni a megállapodás körüli vitához. Véleményem szerint is a kormány jól tette, hogy aláírta a megállapodást, mert a kor és a magyar valóság követelményei szerint járt el. Tehát nem valamiféle elvont világban élünk, hanem van egy valóság, amelyet figye lembe kell vennünk - és ez történt ebben az esetben. A magyar nemzet jobbra törekvésének egyik garanciája lehet a megállapodás, a törvénycsomag elfogadása, egyebek mellett az önzés, a korrupció, a bűnözés visszaszorítása terén, ugyanakkor az emberszeretet terjesztése, az emberi szolidaritás erősítése érdekében, de talán ennél is fontosabb, hogy a történelmi egyházaknak nemzeti feladatuk van az oktatásban, a nevelésben és művelődésben. Tehát az egyházi oktatónevelő intézmények, az óvodától az egyetemig, nem azonosíthatók más, nem állami intézményekkel. Az egyházak, a történelmi egyházak az elmúlt századok folyamán - bizonyos kritikus időszakokban elsősorban - tartást adtak a nemzetnek, és most ezt a szerepet az oktatás és a kultúra ápolásá val tudjuk megteremteni és ebben az egyházak közreműködésével. A történelmi egyházak esetében az történt, hogy létalapjuktól fosztották meg őket, és ezért szükséges a kárpótlás és a támogatás. Elhangzott az is, az új felekezetek esetében, amelyek nemrég va gy a mostani időkben alakulnak meg, még nincs erre szükség, hiszen őket nem fosztották meg létalapjuktól, ilyenre most tesznek szert, amennyiben ez folyamatban van. Állami támogatás nélkül tehát nem tudjuk visszaállítani az egyházak történelmi szerepét. Ne mzetközi szerződésről van szó, nem lehet módosítani; ratifikálni vagy nem ratifikálni, változatlan formában lehet. Önként vállalt megállapodás a Szentszékkel, nem korlátozza szuverenitásunkat. Nem köti meg a kormány kezét, nem csökkenti más történelmi egyh ázak lehetőségeit. Ellenkezőleg, mint mondottam, az ő lehetőségeik is bővülnek ezzel a megállapodással. De természetesen a többiekkel, a többi történelmi egyházzal másként, más formákban, más eszközökkel célszerű bizonyos rendezéseket végrehajtani. Nem a m egállapodáshoz kell tehát igazítani a belső jogrendünket, illetve törvényeinket. Hiszen ez történik most tulajdonképpen az Országgyűlés vitájában is, az általános vitában, hogy olyan törvénymódosításokat igyekszünk kialakítani, majd elfogadni, amelyek lehe tővé teszik a megállapodás változatlan formában való megerősítését. Végül arról szeretnék szólni, hogy másik nagy nemzeti törekvésünk az integráció, az európai korszerű folyamatokba való beilleszkedésünk. De ezt - hangsúlyozom - csak nemzeti önbecsüléssel célszerű végigvinni, és ebben segítségünkre lehetnek a történelmi egyházak, az állam és az egyházak közötti rendezett viszony, hiszen az egyházak folyamatos hozzájárulása nemzeti értékeink, kulturális hagyományaink megőrzéséhez biztosítani fogja azt, hogy egyenlő partnerként vegyünk részt az európai integrációban, illetve megőrizzük magyarságunkat, nemzeti értékeinket. A világ ugyanis nem arra kíváncsi, hogy mi mit akarunk kapni Európától, hanem arra, hogy mi mivel gazdagítjuk. Javasolom tehát és ajánlom az Országgyűlésnek a megállapodás megerősítését. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki ebben a témakörben felszólalni. Megadom a szót Donáth László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. (23.30) DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Elnök Asszony! Köszönöm szépen. Egykét gondolat erejéig muszáj reflektálnom, talán utolsónak e kései órán. De mégis, mint lelkész végzettségű és foglalkozású ember, meg kell állapítanom azt, hogy nem az állami támogatás alapján, nyomán valósul meg az egyházak történelmi szerepe, hanem sokkal inkább a mártíriumok nyomán, az alapján, amit valóságosan, hitükből következően megtesznek.
