Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án aláírt megállapodás megerősítéséről szól... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
2658 intézkedés a jogegyenlőség meg valósulását, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célozza. Ilyen alapon készülnek például a kisebbségpolitika berkeiben roma felzárkóztató programok, tisztelt képviselőtársaim. Ezért nem alkotmányellenes ott például a kedvezményes megkülönböztetés. Az e mberi jogi bizottság kisebbségi véleménye szerint - amelyet én is osztok - a jelen esetben azonban nincsen alkotmányos indoka a kedvezményes megkülönböztetésnek, azaz közkeletűbb nevén a pozitív diszkriminációnak, hiszen egyházaink között nem a legnagyobb van a leghátrányosabb helyzetben - azt hiszem, ezt elég könnyű belátni. Talán nem is annyira véletlen ezért, tisztelt Ház, hogy a megállapodás preambuluma még csak utalást sem tartalmaz a magyar alkotmányra. Ez nagyon szomorú, tisztelt Ház, szomorú, és egy ben el is gondolkodtató. Mint ahogy az is nagyon szomorú, hogy a júniusi aláírási ceremónián az állam és az egyház elválasztása még csak utalásszerűen sem került megemlítésre, legalábbis a tudósításokból ez nem volt kivehető. Persze azt is meg kell állapít ani: ha nem is az aláírási ceremónián, de emlegették a magyar alkotmányt, mégpedig az 1996. II. hó 15ei vatikáni találkozón, amelyen Horn miniszterelnök úr és Sodano bíboros úr eszmét cserélt a megállapodás megkötésének lehetőségeiről. Idézek abból a felj egyzésből, amely erről a találkozóról készült: "A vatikáni államtitkár érdeklődésére Horn Gyula ismertette az új magyar alkotmány előkészítésének helyzetét. Sodano megemlítette, hogy az alkotmány egyik vezérlő elve a szabad vallásgyakorlás". - A Sodano mög ül az urat nem én felejtettem le, hanem a feljegyzés. - "Üdvözölné, ha az alkotmány bevezető részében utalás lenne arról, hogy az állam kétoldalú megállapodásokkal rendezi viszonyát a felekezetekkel." (22.40) Nos, tisztelt Ház, úgy gondolom, hogy nem vélet lenül hangzott el ez a javaslat a bíboros úr szájából, hiszen nyilvánvalóan feltűnt neki is, hogy alkotmányunkkal bajosan egyeztethető össze a különmegállapodások rendszere. Az, hogy az állami semlegesség és a felekezeti jogegyenlőség felborítása nem holmi rémhírterjesztés vagy valamiféle elvont okoskodás, mindennél fényesebben jelentkezik az egyházfinanszírozási törvényjavaslatcsomagban. Az a menetrend ugyanis, tisztelt Ház, hogy tulajdonképpen a magyar törvényeket kellene nekünk a szentszéki megállapodá shoz igazítani, nem pedig a paktumot a magyar törvényekhez, nem egyszerű sorrendiségi, technikai kérdés, hanem az egyházi ügyekhez való alkotmányos viszonyulás alapjait érintő probléma. Súlyosan sérült ugyanis az állami semlegesség és a felekezeti jogegyen lőség azáltal, hogy a finanszírozási rendszer átalakításának alapkérdéseit a kormány a Szentszék szájíze szerint előzetesen eldöntötte, még mielőtt a többi felekezet esélyt kapott volna arra, hogy részt vehessen a koncepció megformálásában. Természetesen n em vitatom azt, hogy a római katolikus egyház speciális szervezeti felépítése miatt szükséges lehet megbeszélést folytatni a Szentszékkel, az összes többi felekezetre kiterjedő ügydöntő jellegű nemzetközi szerződést kötni azonban az érdemi vita lefolytatás a előtt a már említett alkotmányos elveket sértő hiba. Idáig, tisztelt Ház - és ezt különösen szocialista képviselőtársaimnak mondom , még az Antallkormány sem ment el az ingatlantörvény megalkotásakor! Innentől fogva két, egyaránt rossz megoldásra van k ilátás. Az egyik ilyen, ha a többi felekezet is kénytelenkelletlen elfogadja a Vatikán által lecövekelt egyházfinanszírozási rendszert, és úgymond, hozzáidomul ahhoz. Ekkor tudniillik az egész rendszer alakul a római katolikus elképzelések szerint, amely ben a többiek mellékszereplők csupán; erről több szó esett már például a járadék intézményének tekintetében is. A másik ilyen forgatókönyv az, amikor a többi felekezet és esetleg az Országgyűlés nem fogadja el a kész helyzetet, és esetleg más formát ölt az egyházfinanszírozási rendszer, mint amit a vatikáni szerződésben megálmodtak. De ugyanakkor elfogadja a vatikáni megállapodást is a Ház többsége, nehogy Magyarország tekintélyén csorba essen egy már megkötött nemzetközi szerződés utólagos negligálásával. Egyébként ez a helyzet Lengyelországban, ott több évvel ezelőtt kötött a kormány egy konkordátumot, amit azóta sem ratifikált a parlament, éppen alkotmányos kifogások miatt. Mindenesetre bármelyik eredmény is következik be, a végeredmény ugyanaz: a jogegy enlőtlenség.
