Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HEGYI GYULA (MSZP):
2632 kormány a benyújtott törvényjavaslatokban nem is tesz különbséget egyház és egyház között. A benyújtott törvényjavaslatok minden egyházra nézve azonos jogokat állapítanak meg. Ha egyáltalán van különbség az egyházak között a benyújtott törvények tükrében, annak nem a most benyújtott törvényjavaslatok az okai, hanem az 1991. évi XXXII. törvény, am ely különböző kárpótlási arányokat állapít meg az egyházaknak, attól függően, hogy mennyi idősek és hogy szenvedteke 1945 után sérelmet, vagy nem szenvedtek 1945 után sérelmet. Tehát azt gondolom, akkor, amikor az állam a járadék formájában elintézi bizon yos egyházakkal szemben egy '91ben keletkezett törvény szerint fennálló tartozását, akkor természetesen különbséget kell tegyen az egyházak között aszerint, hogy az említett törvény értelmében melyik egyházzal szemben áll fenn és melyik egyházzal szemben nem áll fenn ilyen tartozása. Történetesen az a helyzet, hogy egyes, általában történelminek nevezett egyházakkal szemben ilyen kötelezettséget ráró a '91. évi XXXII. törvény a mindenkori magyar államra és kormányra. Ezt igyekszik a költségvetés teherbíró képességét szem előtt tartva a most benyújtott törvényjavaslat teljesíteni. Olyan esetekben, ahol ilyen sérelmet nem állapít meg egy korábban elfogadott törvény, nem kívánunk generálni ilyen sérelmeket, pusztán azért, hogy a felekezetek egyenlő elbánásának elve ne sérüljön. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én is köszönöm. Kétperces reagálásra megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Egy nagyon fontos kérdést említett Bauer Tamás, és mindenképpen szeretnék hozzáfűzni az időkeretbe beleférő néhány mondatot; ami úgy hangzott - nem az én szerény személyem a fontos természetesen , hogy én például a személyi jövedelemadó 1 százalékának ily en módon egyházak javára való átutalásával egyetértek vagy nem, és hogy természetesen a történelmi egyházak egyetértenek vagy sem. A valóság az, tisztelt képviselőtársam, hogy bennem is, másokban is sok fenntartás fogalmazódott meg ezzel az 1 százalékos mo dellel szemben, amelyet legkövetkezetesebben a Szabad Demokraták Szövetsége képviselt. És az a tény, hogy ezt a vatikáni tárgyalásokon az Apostoli Szentszék, a katolikus egyház is elfogadta, látta a fenntartásokat, igazából vitatkozott rajta - talán ez nem kibeszélése a tárgyalásoknak , volt a tárgyalásokon olyan pillanat, amikor gondolkodtak rajta, és aztán végül született egy megállapodás, egy megegyezés, amely attól megegyezés, hogy mind a két fél engedett benne. (20.30) Az állam is engedett természetes en, hiszen pénzről volt szó, ugyanakkor az egyház is engedett, tudomásul véve, hogy az adófizetők pénze, mint mindannyian tudjuk, véges. Ezért sem érzem igazán helyesnek azt - ne haragudjon, tisztelt képviselőtársam , hogy amikor van egy megállapodás, ame lyet a kormány elfogadott, és a megállapodás soksok pillérre épül, ha ebben a pillérben azt, amit az egyház nagyon nehezen vagy nem örömmel fogadott el, azért fogadta el, hogy más pontokon előrelépés történjék, ha ezt most oly módon próbáljuk megváltoztat ni, hogy az még hátrányosabb legyen az egyház számára, akkor felborul ez az egész konstrukció! Ha a nemzetközi hitelünket meg akarjuk őrizni, akkor pontosan arról van szó, hogy leülünk tárgyalni, vitatkozunk errőlarról, elhangzanak különböző propozíciók, fél év után megszületik egy megállapodás, és akkor annak a megállapodásnak azt az elemét is tiszteletben tartjuk, ami tetszik nekünk, meg azt is, ami nem tetszik nekünk. Tehát erről szól, tudomásom szerint legalábbis, a megegyezés, a tárgyalás, az egyezmén y. Köszönöm szépen.
