Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
2628 szükségszerűen a belföldi jogrendün k megváltoztatásával is jár, és nemcsak jótékony szándéknyilatkozatok aláírásáról van szó, aminek semmi hatása sincs az ország életére. Szeretnék kicsit részletesebben beszélni a személyi jövedelemadó második 1 százalékával kapcsolatos törvényi szabályozás ról. Miért kell egyáltalán támogatnia az egyházakat az államnak? Nyilvánvalóan azért, mert nemes közcélokat látnak el, és nyilvánvalóan azért, mert a vagyonukat 1945ben elvesztették, és ezt a vagyont senki nem akarja visszaadni nekik; a félreértések elker ülése végett: a '45ös földreformot ebben a Házban tudomásom szerint mindenki elfogadja, és az egyházak nem is kérik vissza azokat a vagyontárgyakat, amelyeket 1945ben a demokratikus Nemzetgyűlés felhatalmazása alapján elvettek tőlük. Miért kell ilyen "sz emélyi jövedelemadó 1 százalék" jellegű konstrukciót végrehajtani? Azért, hogy ne évről évre történő politikai alkuval ítéljék oda az egyházaknak a támogatást; azért, hogy az egyházakat ne kényszerítsük olyan tevékenységre, amelyeket nem óhajtanak végezni. Magyarán, oda lehetne adni az egyházaknak egyben egy készpénzt, és aztán azt mondani - hallottunk ilyen javaslatot , hogy mondjuk: vegyetek részvényt és tőzsdézzetek! Csakhogy azt hiszem, a világnézeti szabadsághoz az is hozzátartozik, hogy aki nem akar tőzsdézni, azt nem kényszerítjük tőzsdézésre. A támogatásnak arányosnak és igazságosnak kell lennie mind a magyar társadalom összterheihez képest, mind az egyházak és más intézmények, szervezetek támogatásához képest. Azt is magánvéleményként - ez tényleg nem a Szocialista Párt véleménye - mindenképp hozzá szeretném tenni, hogy ha több évszázados normális demokráciában élnénk, akkor valószínűleg nem lenne szükség ilyen anonim 1 százalékos átutalásra; akkor mindenki beírná valamilyen rubrikába a vallását, és akkor annak alapján ki lehetne számítani, hogy melyik felekezethez hányan tartoznak ebben az országban. Nyilvánvaló azonban, hogy a holocaust borzalmai után, az elmúlt negyven év egyházüldöző, aztán az egyházakat diszkriminatív módon érintő politikája utá n ma nem várhatjuk el - főleg az idősebb állampolgároktól , hogy fenntartás, aggály nélkül vállalják, megvallják hivatalos iratokban a vallásukat. Ezért van szükség arra, hogy valami olyan mechanizmust találjunk, amely közvetlen módon mégiscsak eligazít b ennünket abban a tekintetben, hogy az állampolgárok milyen arányban kívánnak különböző felekezeteket támogatni. A Bibó Istváni félelemmentes demokráciába természetesen egyszer majd bele fog tartozni az, hogy mindenki nyíltan megvallja: vallásos ember vagy nem, és ha igen, akkor melyik felekezetnek a tagja. És gondolom, ez lesz e tekintetben a végső, helyes megoldás. Az 1 százalékos támogatási módot, amelyről beszélünk, olasz modellnek hívják: tudjuk, képviselőtársaim, hiszen Olaszországban vezették be elős zör, azóta Spanyolországban is áttértek rá. Persze abban nagy különbség van, hogy Olaszországban összesen három egyház pályázhat erre a pénzre, míg Magyarországon lényegében száz ember alapíthat egy egyházat, és bárki bejelentkezhet - akkor újabb tétel les z ezen a hatvanegynéhány egyházat tartalmazó listán. Őszintén remélem, hogy a következő ciklusban valamilyen módon ezt is sikerül pontosítani, de ez most még a jövő zenéje, ahogy szokták mondani. Nagyon fontos kérdés, tisztelt képviselőtársaim, ezzel kapc solatban, hogy hogyan is számoljuk: a személyi jövedelemadó második 1 százalékát az egyházak olyan arányban kapják meg, ahogyan az állampolgárok odautalták nekik, de az első négy évre az átmenethez vannak bizonyos adott számok, amelyeket mindenképp megkapn ak. Hosszú távon azonban - mint a vitában többször elhangzott - az egyházak anyagi támogatásánál fontos szempont lesz, hogy az adózók milyen arányban választották a különböző felekezeteket. Itt nagyon fontos, kardinális kérdés - ami az előkészület formájáb an többféleképpen hangzott el , hogy ezt az arányszámot milyen módon is számoljuk: aszerint, hogy hány állampolgár jelölt meg egyegy felekezetet, vagy aszerint, hogy egyegy felekezet számára összesen mennyi pénzösszeget utaltak át. Tisztelt Képviselőtár saim! Amennyiben azt gondoljuk, hogy a demokrácia egyenlőséget jelent, az "egy emberegy szavazat" elvével működik, és azon az elven működik, hogy minden embernek a hite egyformán értékes és tiszteletre méltó, akkor nyilvánvaló, hogy csak az előző megoldás t
