Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
2621 az mutatja, hogy milyen riadalmat váltott ki néhány hónappal ezelőtt egy kossuthi mondat, amelyik plakátokon megjelent Budapest en. Végül az utolsó másodperceimben annyit említenék meg, hogy az SZDSZnek egyáltalán nem célja polgárok és polgárok, felekezetek és felekezetek szembeállítása. Az is tévedés, amit a Magyar Nemzetben Salamon László feltételezett rólunk, hogy mi most a pro testáns felekezetek szószólói akarunk lenni. Nem! Semmilyen felekezet - se nagyegyház, se kisegyház - szószólói nem akarunk lenni; az állam semlegességének, az egyházak szabadságának és az államtól való elválásának szószólói vagyunk kizárólag. A konfliktus okat - mint ahogy azt az elmúlt hét évben látjuk - éppen az gerjeszti, ha valaki az államhatalmat egyházi célok szolgálatába akarja helyben vagy országosan, kicsiben vagy nagyban állítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő letel tét.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak, Fidesz. Őt követi Hegyi Gyula úr az MSZPből. DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. T isztelt Országgyűlés! Az egységes előterjesztés első négy szálból álló csokrából csupán két szálat veszek ki, és a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénymódosításokkal kapcso latban szeretnék ezekben a késő esti órákban néhány észrevételt és gondolatot megfogalmazni. Ígérhetem, hogy a lenyűgöző érdeklődést az időtartam vonatkozásában igyekszem majd messzemenően figyelembe venni. Bízom benne, hogy képviselőtársaim nem minősítik majd ezeket a gondolatokat az elfogultságok kertjében tépett hervadt virágoknak csupán azért, mert a Bauer Tamás képviselőtársam által számomra megtisztelő módon említett ügyként, politikai államtitkárként tettleges közreműködője voltam a tulajdonrendezési törvény megalkotásának, sőt az "Edd meg, amit főztél!" jegyében a puding próbáját jelentő evésből sem maradtam ki, mert az Igazságügyi Minisztérium képviseletében tagja voltam az igényeket elbíráló egyeztető bizottságnak. A törvényt és a gyakorlati végreh ajtást érintő kritikákat elviselő tevékenységem eredményeként, valamint az egyházi és az önkormányzati képviselőkkel folytatott tárgyalások alapján elég gazdag tapasztalatokat szereztem ahhoz, hogy tárgyilagosan ítéljem meg az előterjesztett törvénymódosít ásokat, és félreértések meg indulatok helyett másoktól is szeretnék tárgyilagosságot kérni. A tárgyilagosság érdekében legalább néhány alapvető kérdésben minimális egyetértésre kellene törekedni. Az első alapvető kérdés az egyházak társadalmi szerepvállalá sának megítélése. Ezzel kapcsolatban a vita során már elhangzottak az érvek és az ellenérvek. Megnyugtató, hogy a megítélés inkább pozitív volt, és valójában senki nem tagadta, hogy a szerepvállalás létező társadalmi igényt elégít ki. Az elhangzottak szüks égtelen megismétlése helyett csupán röviden szeretném idézni a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felkérésére az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának megbízása alapján az Oktatáskutató Intézet által 1993 május és 1994 között végzett kutatás és felmérés néhány adatát. (19.40) A megkérdezett polgárok 65,7 százaléka nyilatkozott akként, hogy az egyházaknak részt kell venniük az embereket foglalkoztató szociális problémák csökkentésében; 72,3 százaléka minősítette az egyházak fel adatának a fiatalság erkölcsi nevelését, és 71,2 százaléka az emberek megtanítását arra, hogy a másként gondolkodókat is elfogadják. Az alapfokú történelmi ismeretekkel rendelkezők számára talán szükségtelen felidézni, hogy a Kárpátmedencében letelepült m agyarságot szerzetesek tanították a földművelésre és kézművességre,
