Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
2609 társadalmi elkötelezettséget, hiszen széles rétegek - fiatalok, nyugdíjasok - nem fizetnek személyi jövedelemadót, nem is beszélve arról, hogy a vonatkozó törvény alapján az egyház támogatásának ez a módja korántsem egyértelmű. A törvényjav aslat ugyan megkísérli a 4. § (2) és (3) bekezdésében kiegészítő támogatásokkal pótolni az e megoldásból eredő problémákat, de az eredmény jól látható: a Szentszékkel való megállapodásban a kiegészítés egy meghatározott összegig terjed, az egyéb egyházak e setében az 1998ban nyújtott költségvetési támogatás összege a felső határ. Magyarán sem a tényleges igények, sem az infláció a továbbiakban nem befolyásolja a támogatás összegét. A törvényjavaslat rögzíti, hogy az egyházi intézményt fenntartót a közoktatá si, egészségügyi és szociális tevékenységek után a hasonló feladatot ellátó állami és helyi önkormányzati intézményekkel azonos normatív hozzájárulásban részesíti. Emlékeztetni kell arra, hogy nem is olyan rég - a közhasznú szervezetekről szóló törvény ben yújtásakor - a kormány milyen lírai hangon méltatta annak fontosságát, hogy az állami szerepvállalást minél inkább váltsa fel a nem állami szervezetek tevékenysége. Így éppen az lett volna meglepő, ha nem ezt a megoldást választották volna. A fejlesztési, felújítási, fenntartási költségek forrásaként viszont egy kiegészítő támogatást fogalmaz meg a törvényjavaslat. A Szentszékkel kötött megállapodás ennek a támogatásnak a mibenlétét egy, a megállapodáshoz csatlakozó jegyzőkönyvben rögzíti. A törvényjavaslat ban ismertetett megoldás viszont meglehetősen ködös. A javaslat 6. § (3) bekezdése ugyan megpróbálja megfogalmazni, hogy az lenne a célszerű, ha ki lehetne számítani, hogy az önkormányzati intézmények a különböző forrásokból erre a célra nettó értékben men nyit is kapnak, de azután az (5) bekezdés ott állapodik meg, hogy a számítás módját majd az éves költségvetési törvény határozza meg. A magam részéről, ismerve a gyakran pontatlan és ellenőrizetlen önkormányzati beszámolókat, erősen kétlem, hogy korrekt ad atok alapján lehet meghatározni e támogatás konkrét értékét. A törvényjavaslat legsúlyosabb hibája az, hogy miközben az eddigi támogatási rendszert szinte tollvonásszerűen megszünteti, az új rendszer működőképességét semmilyen hatásvizsgálattal nem támaszt ja alá. (18.40) A hatásokat az általános indoklás egyetlen mondatban foglalja össze: "Az új finanszírozási rendtől eltérő, eddigi költségvetési támogatási jogcímek értelemszerűen megszűnnek." Ennek megfelelően az 1998. évtől megszűnik a rekonstrukcióra, a hitoktatók díjazására, valamint a nyugdíjakra és a járulékfizetésre nyújtott külön költségvetési támogatás. Ezekre a jövőben az új finanszírozási formák nyújtanak fedezetet. A Független Kisgazdapárt szerint - az elmondottak alapján - a törvényjavaslatban j avasolt új finanszírozási konstrukció inkább a kötelezettségektől való menekülést, mint az állam és egyház sokat hangoztatott szétválasztását szolgálja, és egyáltalán nem biztos, hogy mindez valóban megfelel az ország és a társadalom érdekeinek. Végül viss zatérve a T/4926. számú törvényjavaslatra: a kormány az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére vonatkozó elképzeléseit az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodásban - a 32. módosításban - rögzíti. E tények után kissé csodálkozva olvassuk a törvényjavaslat általános indoklását, amely arra hivatkozik, a módosításra azért van szükség, hogy reálissá váljon a törvény végrehajtása a benyújtott nagyszámú ingatlanigény mellett is. Tehát nem arról van szó, hogy a kormány kitalált valamit és elképzelé sének része a jelen javaslat, hanem azt sugallja, hogy az eredeti törvény nem volt kellően átgondolt; ráadásul még az ország teherbíró képességét is veszélyeztette. Mielőtt a módosításról beszélnénk, azért azt meg kell vizsgálnunk, hogy a problémák valóban az érvényes törvényből adódnake. Elsőként azt kell leszögeznünk, hogy az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése nem valamilyen nagylelkű adomány, amit az előző Országgyűlés önzetlenségi rohamában megszavazott, és most a kormány, a költségveté s nyakán kedvezőtlenül,
