Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
2598 De nemcsak eljárási, hanem történeti oka is van a hátrányos megkülön böztetésnek, tisztelt Ház, a járadék intézménye ugyanis tartósítja az egykori államegyházi viszonyokból fakadó igazságtalan vagyoni különbségtételt. Köztudott például, hogy a római katolikus egyház kiterjedt vagyona, és az ebből származó előnye javarészt k irályi, császári segédlettel, tehát állami adományokból eredt, és ezek nemegyszer magukban foglalták a protestáns főuraktól elkobzott vagyont is, míg a protestáns felekezetek vagyona a hívek adományaiból, kétkezi munkájából eredt, főszabály szerint. Erre a z egykori mesterséges különbségtételre alapozni a jövőbeli egyházfinanszírozást, és ezzel az egykori államegyházi különbségtételből fakadó viszonyokat konzerválni - nemcsak pártos, hanem igazságtalan elképzelés is. Ráadásul a járadékban csak az egykori ál lamosítással érintett felekezetek részesülhetnek, holott számos felekezetnek nem azért nem volt államosítható ingatlana, mert nem létezett az adott felekezet, hanem azért, mert velük szemben olyan diszkrimináció érvényesült, hogy nem is szerezhettek ingatl ant. (17.40) Köztudott például, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Horthykorszakban az úgynevezett szabadegyházakat egyszerűen rendőri kérdésnek tekintették, tevékenységüket hatósági eszközökkel korlátozták, illetve számosat közülük be is tiltottak. Tiszte lt Ház! A járadék jogegyenlőségsértő jellegét nem lehet azzal az érvvel elintézni, amelynek fültanúi voltunk itt is több felszólaló képviselőtársam előadásában az előző körben, hogy a járadék nem kötelező, tehát nem kell elfogadnia az érintetteknek, aki n em kér, az nem kap belőle. Teljesen nyilvánvaló, tisztelt Ház, hogy a járadék intézményét a római katolikus egyház testére szabták, és ez maga az osztrák modell. Tisztelt Ház! Mindezek ismerete azért lényeges, mert most dől el, hogy a mindennapi életben a vallásszabadság olyan modellje valósule meg nálunk, amelyben az állam és az egyház elválasztása nem reked meg formai szinten, hanem párosul az állam vallási semlegességével, és ahol a felekezeti jogegyenlőség érvényesülése nem valamiféle kisebbségi előjog ot jelent, hanem a demokrácia természetes állapota; vagy pedig ezzel ellentétben maximum valamiféle humanizáltabb formában fennmarad a felekezeti megkülönböztetés. Tisztelt Ház! A nemzeti és polgári elkötelezettség éppen a felekezeti megkülönböztetés gyako rlatának felszámolásában nyilvánulhatna meg. Ellentétben ugyanis Európa számos országának államegyházi vagy félállamegyházi modelljével, nálunk a vallási pluralizmus tiszteletben tartására, az egyenlő mércével való mérésre irányuló igénynek hosszú történe lmi hagyománya van. Ki lehet jelenteni, hogy a jogegyenlőség követelése összefonódott a polgári átalakulás programjával. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az 1848as 12 pont egyik követelése éppen a törvény előtti egyenlőség volt, polgári és vallási tekin tetben egyaránt. Ezt a szabadságpárti hagyományt többek között Kölcsey, Kossuth, Deák és Eötvös József neve fémjelzik. Ez a szabadságpárti hagyomány, tisztelt Ház, igazán nemzeti és igazán polgári hagyomány, amelynek képviselői nem kértek az osztrák modell ből, tisztelt Ház, és nem gondolnám, hogy ma éppen azt akarnák lemásolni. Ehhez a hagyományhoz ragaszkodni tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem valamiféle amerikanizmus vagy nemzetidegen gondolat, nem valamiféle - a magyar történelem múltjához való - nega tív hozzáállás, amivel vezérszónoki beszédében például Sasvári képviselő úr vádolt meg bennünket, hanem ehhez a szabadságpárti hagyományhoz ragaszkodni felelős nemzeti elkötelezettség, tisztelt Ház. Ugyanis - és ez nemcsak az én véleményem - ez a szabadság párti hagyomány is beletartozik a magyar történelem múltjába, nemcsak a Római Katolikus Egyház ezeréves magyarországi jelenléte. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügy horderejére tekintettel természetesen nem kívánunk leragadni a kritikánál, hanem kidolgoztunk egy olyan ellenjavaslatcsomagot, amely képes ezt a jelenleg téves pályán futó egyházfinanszírozási elképzelést alkotmányos vágányra terelni. Ezt az ellenjavaslatcsomagot törvényjavaslatcsomag formájában a Szabad Demokraták Szövetsége még azt megelőzőe n benyújtotta a parlamentben, hogy a kormány benyújtotta volna a saját
