Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvényjavaslat; a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvé... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
2595 szóló törvényjavaslat; a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Áder János) : Soron következik az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről, továbbá a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adó zó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló, továbbá a volt egyházi ingatlanok tulaj doni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitájának folytatása. Az előterjesztéseket T/4924., T/4925., T/4923. és T/4926. számokon kapták kézhez az Országgyűlés tagjai. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként közülük Mészáros István képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Németh Zsolt, FideszMagyar Polgári Párt. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képvis előtársaim! Jelentős törvényjavaslatcsomagot tárgyalunk, és ráadásul több törvényjavaslatot és egy országgyűlési határozati javaslatot tárgyalunk együtt. Ezért elnézésüket kérem, hogyha esetleg hosszabban fogok elidőzni ennél a témánál, mint ahogy szokáso s akkor, amikor egy törvényjavaslat tárgyalása zajlik. Tisztelt Ház! Tudjuk mindannyian, hogy az egyházak jogilag szabadok, anyagilag azonban nem önállóak. Évről évre több milliárd forintos költségvetési támogatás szükséges az egyházak működéséhez, intézmé nyeik fenntartásához. Az államkasszára nehezedő nyomás ráadásul nemhogy csökkent volna az egyházi ingatlanok visszaadásával, hanem éppen ellenkezőleg: erősödött a nyomás. Ennek a helyzetnek a fenntartása sem az államnak, sem az önmagukra valamit is adó egy házaknak nem lehet érdeke, tisztelt képviselőtársaim. De nem érdeke ennek a helyzetnek a fenntartása azon világi - sőt hívőt is bátran mondhatnék - részének sem, amely nem akarja adóforintjait a nézeteivel ellentétes vallási célokra fordítani. A vallásszab adság sarkalatos kérdése, tisztelt Ház, tehát az, hogy miként lehet olyan egyházfinanszírozási rendszerrel felváltani a jelenlegi összekuszált államfüggő rendszert, amely az állami szerepvállalás fokozatos csökkentésével elvezet az egyházak anyagi önállós ágához. Az állami pénzügyi részvétel csökkentését azért kell külön hangsúlyoznom, mert némelyek az egyházi oldalon tévesen úgy képzelik el a pénzügyi önállóságot, hogy az államnak csak a döntési jogát szüntetnék meg, de a kasszájára továbbra is igényt tart anának. Tisztelt Ház! Az egyházak anyagi függetlensége - mint kívánatos cél - szerintem logikusan feltételezi az anyagi önállóságot, azt, hogy az egyházak elsődlegesen önerejükre, saját, az állami költségvetéstől független forrásaikra, híveik, támogatóik h ozzájárulásaira alapozva tudnak működni. Nem pusztán annyit jelent tehát a függetlenség, tisztelt Ház, hogy az állam ígéretet tesz arra, hogy a jövőben nem szól bele az évenkénti költségvetési döntések révén az egyházak pénzügyeibe, és a továbbiakban, úgym ond, automatikusan folyósítja a pénzsegélyt, hanem azt feltételezi, hogy az
