Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Bejelentés képviselő frakcióba történő belépéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - PÓDA JENŐ (MDF):
2575 Mi ezt a népszuverenitás sárba tiprásának és az euroatlanti törekvéseink veszélyeztetésének tartjuk. Még a mai napon megtehetné a miniszterelnök úr - és ez nagy államfői bölcsességről tenne tanúbizonyságot... (Moraj az MSZP padsoraiban.) , hogy ma felállna itt a Házban, és azt mondaná, hogy van önnek is egy kérdése, és van a népnek is kérdése, és ön a nép kérdését többre tartja... (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.) önmaga kérdésénél. Én azt hiszem, ebben az esetben nagy lépést t enne a miniszterelnök úr a társadalmi nyugalom helyreállítása iránt is, ahogy azt már a korábbi felszólalásaimban is észrevételeztem. Ugyanakkor legyen szabad rámutatnom arra, hogy a miniszterelnök úr bejelentése megragadta az egész ellenzék figyelmét, mis zerint április 4e lenne a NATOcsatlakozásunk dátuma. Április 4e a magyar függetlenség meggyalázásának a napja; a miniszterelnök úr... (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólások a Független Kisgazdapárt padsoraiból: Úgy van!) köteles a kormán ya nevében tiltakozni a NATOnál amiatt, hogy április 4ére kívánnák tenni a csatlakozás időpontját. (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Ezt a magyar nép semmilyen körülmények között nem fogja figyelembe venni! És én tisztelettel kérem a Magyar Köz társaság kormányát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , hogy ne nevetgéljen ezen, hanem vegye figyelembe ezt a véleményt is! (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Az MDF ké pviselőcsoportjából ketten is jelentkeznek hozzászólásra. (Lezsák Sándor: Póda Jenő!) Megadom a szót Póda Jenő frakcióvezetőhelyettes úrnak, MDF. PÓDA JENŐ (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a beszédében, az ismertetőj ében azt mondta, hogy közös sikere az Országgyűlésnek az, ami hamarosan történik, nevezetesen: e hónap 17én a külügyminiszter úr átadhatja azt a levelet, amiben - a kialkudott feltételeknek megfelelően - kéri hazánk NATOtagfelvételét. Én inkább azt monda nám, hogy közös sikere ez az egész magyar népnek és az egész magyar nemzetnek. A Magyar Országgyűlés nagyon fontos intézménye a magyar társadalomnak, de semmiképpen sem teljes reprezentációja, és nem reprezentációja a határon túl élő magyaroknak. Azért mon dom ezt, tisztelt miniszterelnök úr, mert nyilvánvaló, itt egy olyan politikai döntésről van szó - akár a mi részünkről, de különösen a nyugateurópaiak, az északamerikaiak részéről , amely nem csak politikai elemeket tartalmaz. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben - hogy mi a NATOtagsággal bekerülhetünk abba az elit klubba, amely sokkal nagyobb biztonságot ad, és sokkal nyugodtabb feltételeket teremt a fejlődésünkhöz - nemcsak a Magyar Országgyűlés politikai pártjainak az áldozatvállalása és az egyetért ése van benne, hanem sokkal inkább azoké is, akik lemondtak valamiről, hogy ez a mai napon elhangozhassék, s hogy ez a folyamat 1999. április 4én célba érjen. (15.30) Bizonyára feltűnt miniszterelnök úrnak, hogy katonák, határőrök, rendőrö k demonstrálnak az utcán. Bizonyára feltűnt, hogy nyugdíjasok hoznak egészen nagy áldozatokat, hogy a társadalom széles rétegei kényszerültek az elmúlt nyolckilenc évben olyan változásokat átélni, amelyekre korábban nem számítottunk. A Magyar Demokrata Fó rum kezdettől fogva azt a véleményt képviselte, hogy hazánknak a NATOban a helye. Pár hete volt, hogy tízéves születésnapját ünnepelte a párt, és semmi okunk nem volt az elmúlt tíz év történéseit áttekintve ezen véleményünket megváltoztatni. 1990 nyarán a z alig pár hete hivatalba lépett első szabadon választott magyar kormányfő, Antall József Brüsszelben járt, a NATOközpontban. Úgy járt Brüsszelben, a NATOközpontban, és hivatalos látogatásán kifejezte, hogy Magyarország törekvése a NATOba kerülés, hogy itt voltak még a megszálló szovjet csapatok és Magyarország a Varsói Szerződés tagja volt. Akkor többen felszisszentek ezen a kijelentésen, többen kifogásolták azt, hogy ebből baj lesz, és nem szolgálja hazánk érdekeit. Szerencsére a
