Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. november 3 (318. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Bejelentés képviselő frakcióba történő belépéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
2573 repülőgép szükséges a légtérvédelemhez, e nélkül több mint 100 további harcigép kellene, amely mintegy 600 millió forintos kiadást tenne ki. (Közbeszólások: Milliárd!) ... milliárd forintot - bár 600 mill iót! 600 milliárd forintot tenne ki. Arról nem is szólva, tisztelt képviselőtársaim, hogy mint ismeretes, a NATOtagsággal összefüggésben gazdasági előnyök is jelentkeznek: az itteni beruházások védelme, munkahelyteremtés, az ipari kooperáció élénkülése, e rősödése és így tovább. Szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselőtársaimat arról is, hogy a magyar delegáció Bécsben az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről folytatott tárgyalások során már bejelentette, hogy nem kívánja a számára meghatározot t plafont elérni például a harci repülőgépek, harckocsik, páncélozott járművek vagy tüzérségi eszközök terén, hiszen kevesebb is elégséges a magyar honvédelemhez. Vagy összhangban van ez a csatlakozási folyamat azzal is, hogy folyamatosan csökkenhet a sork atonák létszáma, összhangban a NATOtagsággal, illetve összhangban azzal, hogy létrejön Magyarországon egy hivatásos hadsereg. Ez pontosan és számszerűen azt jelenti, hogy jelenleg 21 500 sorkatona van, 2001re számuk 13 500ra csökken. Ami a tová bbi menetrendet illeti: Mint ismeretes, november 16án lesz a népszavazás a NATOcsatlakozásról. A november 17ével kezdődő héten a külügyminiszter úr egy szándéknyilatkozatot juttat el a NATOhoz, amelyben megerősítjük a belépéssel kapcsolatos készségünke t. 1998 elején megkezdődik a tizenhat NATOtagállamban a ratifikáció. Ezt megelőzi most ez év december 1617én az Északatlanti Tanács külügyminisztereinek találkozója, ahol aláírásra kerül a jegyzőkönyv a Magyarországgal és a másik két országgal folytato tt tárgyalások eredményéről. Ismereteink, információnk szerint a ratifikációs eljárás 1998ban befejeződik. Ezt követően célszerű megkezdeni és befejezni a Magyar Országgyűlésnek ugyancsak a ratifikációs eljárást, tehát valamikor '98 végén, 1999 elején. És a NATO szándékai szerint 1999. április 4én, az Északatlanti Szövetség létrehozásának 50. évfordulóján, illetve a berlini fal leomlásának 10. évfordulóján kerülne sor a belépés véglegesítésére. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, tapasztaljuk, halljuk és látjuk, hogy széles körű vita folyik az országban a NATOhoz való csatlakozás kérdésében. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt az ellenzőknek - de hozzáteszem, mindenkinek, akit ez az ügy érdekel - néhány dolgot felvessek. Meggyőződésem szerint most arról van szó, hogy képesek vagyunke nemzetben, a nemzet történelmi múltjában és tapasztalataiban, tanulságaiban és főképpen távlataiban gondolkodni vagy sem. Ami most az elkövetkező években történik, és különösen '97 és 2002 között, az gyakorlatilag meghatározza a magyarság elkövetkező évtizedekben kialakuló sorsát. Figyelembe kell venni azt is mindennek kapcsán, hogy a XX. század Magyarország számára a nagy veszteségek korszaka, hiszen két világháború, a trianoni és a párizsi békeszerződés, a nagyhatalmi diktátumo k, a tévutak és válságok rendkívül sok veszteséget okoztak ennek a nemzetnek, ennek az országnak. Most, '97 és 2002 között nyílik lehetőség arra, hogy ezt a folyamatot megfordítsuk és egy újat kezdhessünk el. Mert végre eljuthatunk oda, hogy magunk dönthes sünk ennek a történelmi fordulatnak az elindításáról. (15.20) Hisz a NATOhoz, majd azt követően az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a kérdésében is a magyarság a tehetségéhez méltó lehetőséget nyer - és itt a döntés a nép kezében van. Csak emlékeztetni kívánok rá, hogy a Varsói Szerződésbeli tagság ügyében senkit nem kérdeztek meg. (Gyimóthy Géza: Nagy híve volt neki!) Én egyetértek azokkal a megjelent véleményekkel is, hogy ez a mostani folyamat, események az évszázad legfontosabb történései közé tart oznak. Én hallgatom, hallom a kételkedőket, és ismerem az ellenérveiket. Ugyanakkor meggyőződésem és tapasztalatom, hogy az ellenzéknek a súlya eltörpül a támogatók nagy táborához képest. Ismeretes az is, hogy minden időben nagy kérdés volt a magyarság vis zonya a nagyvilághoz; ez a mi számunkra minden időszakban meghatározó jelentőségű volt.
