Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2564 volt, akkor valóban az a véleményem, hogy ez nem követhető, ez nem jelent kormányzóképességet. Természetesen ezt nem nekem vagy nem a kormánynak kell eldönteni, hanem a választópolgároknak kell majd eldönteni; tudniillik azt próbáltam be bizonyítani szakmai megközelítésben, hogy a 199094 közötti időszak gazdaságpolitikai teljesítménye - és én kizárólag erről beszéltem és semmi másról , ha iskolába járnánk, elégtelent kell hogy kapjon. Természetesen a körülményeket mindig meg lehet érteni , tehát a gyerek is mondhatja azt, hogy: otthon éppen költözés volt, és nem volt időm megtanulni a leckét; és lehet, hogy nagyon nehéz az a tananyag, amiről szó van, egy percig nem vitatom, és erről hosszasan én is említést tettem. Tudjuk mindannyian, hogy egy óriási válság szakadt az előző kormány nyakába, a gazdasági rendszerváltás egy óriási GDPvisszaeséssel járt, azonban az igazi kérdés ilyenkor mindig az, hogy egy kormány az adott szituáció feltételrendszerében tude úgy cselekedni, ahogy az tőle elvá rható. Én azt próbáltam bebizonyítani, hogy az előző kormány gazdaságpolitikáját tekintve nem úgy cselekedett, ahogy kellett volna, nem úgy cselekedett, ahogy, mondjuk, Csehszlovákiában, Csehországban vagy Lengyelországban a kormá nyok cselekedtek. Tudniillik egyrészt csak felemásan hajtotta végre a szükséges alkalmazkodást, félig hajtotta végre, és amikor még csak félig tartott, akkor ráadásul egy teljesen rossz irányú, mesterségesen táplált növekedési kísérletet indított el a fogy asztás oldaláról. Erre használtam egy hasonlatot - ezzel persze mindig lehet vitatkozni, hogy egy hasonlat szerencsés vagy nem szerencsés. Én azt próbáltam hasonlatként mondani, hogy ha egy kanyarba bemegy az autó, és a kanyar előtt, gondolom, fékeznek, de ha korán kezdik el a gyorsítást, akkor abból nagy baj lehet, mert a kocsi nekimehet a falnak. Ténylegesen ez is történt: akkor gondolták, hogy a gazdasági növekedést el lehet indítani, amikor még nem lehetett elindítani, mert ennek a feltételei nem voltak meg. Ebből is következett, hogy ez a gazdasági növekedés súlyos külsőbelső egyensúlytalanságokkal járt, és valóban kis híja volt annak, hogy - más hasonlatot mondva - az ország szekere tényleg a szakadékba zuhanjon. Tehát a külső finanszírozhatósága vált kétségessé ennek az egész akkori gyakorlatnak. Félreértés ne legyen, én bevezetésképpen is azt a példát hoztam fel, hogy a Fidesz képviselői, akiknek természetesen nem volt részük az előző kormány tevékenységében, mégis úgy fogalmaznak - ez volt a vezérsz ónok beszédében és abban is, amit tulajdonképpen ma is mondott Csépe képviselő úr , mintha ők teljes mértékben azonosulnának az akkori politikával, és úgy ítélnék meg, hogy valóban, az MDFes kormány gazdaságpolitikája abszolút sikeres volt, és a siker le gnagyobb mértékét 1994re sikerült produkálni. Tehát, ha úgy gondolják, hogy ez így van, és ilyen gazdaságpolitikai nézetek alapján gondolják kormányozni az országot, ezzel kapcsolatban - legnagyobb sajnálatomra - azt kell mondanom, hogy ez - az 199094 kö zötti időszak tényei mutatják - nagyon nagy baj lenne. Természetesen, ha önök más politikát fogalmaznak meg, vagy esetleg más ellenzéki pártok, mert nem mindegyik ellenzéki párt mondta ezt a vitában, akkor természetesen az egy más helyzet. Természetesen tá vol áll tőlem, hogy én most bármiféle - pláne, ahogyan ön mondta , olyan politikai következtetéseket akarnék levonni, hogy az ellenzéknek általában milyen szerepe lehet vagy nem lehet. Itt nagyon konkrét kérdésekről van szó, ezekben a nagyon konkrét kérdé sekben való nézeteket azonban, úgy gondolom, világossá kell tenni egymás számára is és szélesebben a választópolgárok számára is. Én külön köszönöm azt, hogy Szabad György képviselő úr valóban érdemi módon reagált mindarra, amit elmondtam. Tulajdonképpen s ok tekintetben valószínűleg egyet is értünk, más tekintetben pedig fennmarad közöttünk a nézetkülönbség. Nyilván én a gazdaságpolitikai összefüggéseket más súllyal értékelem, mint ahogyan ő értékeli, nyilván persze azon nem tudok vitatkozni, hogy nemcsak g azdaságpolitika van egy országban, hanem vannak más összefüggések is, azonban itt mégiscsak egy költségvetési vitát folytatunk, amely költségvetési vita azért alapvetően gazdaságról, gazdaságpolitikáról zajlik. Mindezeket szerettem volna hozzátenni ahhoz, amit a korábbi felszólalásomban elmondtam, és befejezésképpen ismételten azt kérném, hogy a további vitaszakaszokban, különösen a bizottsági
