Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 29 (317. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
2490 ahogy eddig volt. Nagyon fontos még az is, hogy közvetlenül a termelőkhöz, az integráltakhoz jusson el ez a hitellehetőség még akkor is, ha ezt esetleg az integr átori szervezetek közvetítik közvetlenül a termelőkhöz. Az egyik fontos terület itt még a hatékonyság javítása, ez már az ez évi támogatások során is nagyon sikeres volt: minőségi szaporítóanyagok, tenyészállatok beállítása - ezek mindenképpen a minőség ja vítását szolgálják, valamint a gyenge termőhelyi adottságú területek támogatása is kiemelt szerepet kap. Bízva abban, hogy néhány olyan módosító javaslat is elfogadásra kerül, amit be fogunk nyújtani, javaslom a tisztelt parlamentnek a költségvetési törvén y mielőbbi elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Németh Zsolt úr, a FideszMagyar Polgári Párt képviselője szólásra készül Keller László úr, a Mag yar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót Németh Zsolt úrnak. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetés külügyi vonatkozású tételeiről kívánok szólni. A Külügyminisztérium '98. évi javasolt költségvetési támogatása 45 százalékkal haladja meg az 1997. évi előirányzatot, a kiadási előirányzat pedig közel háromszorosa az 1994. évinek. Ezek önmagukban véve örvendetes adatok, de ha áttekintjük a jövő év pénzügyi tervét, jókedvünk hamar lelohad. Alaposabb vizsgálódás után kid erül ugyanis, hogy a Külügyminisztérium pénzügyi vezetését ezúttal is a koncepciótlanság és az átláthatatlanságot eredményező elnagyoltság jellemzi. Úgy tűnik, hogy nem tudtak mit kezdeni a hirtelen megnövekedett pénzügyi lehetőségekkel. A tervezés módszer ére ezúttal is a bázisszemlélet és nem a feladatközpontúság volt a jellemző. Csak remélni lehet, hogy az államháztartási reform előrehaladtával ez a szemléleti kérdés is napirendre kerül. A külképviseletek cím kiadási előirányzatának alakulására nagy hatás sal van a forint folyamatos leértékelése. Ennek kompenzációjaként a központi költségvetés 727 millió forintot nyújt. Ez az összeg számításaink szerint kisebb a tényleges leértékelés várható hatásánál, így nem tudjuk, miként került ez az összeg megállapítás ra. Szerkezeti torzulást eredményez továbbá a költségvetésben, hogy minden jel szerint a külügyminisztériumi igazgatás részére történő beszerzések egy részét a külképviseletek címen tervezték meg. Jelentős új helyzetet hozott a kereskedelmi kirendeltségek privatizációját eredményező külképviseleti integráció. Ezzel összefüggésben nőtt a kiadási előirányzat is. Emlékeim között az a kép jelenik meg, amikor a korábbi költségvetési tárgyalások során a külügyi költségvetésből évről évre százmillió forintokat von el a Pénzügyminisztérium azon a jogcímen, hogy ez az összevonásból származó megtakarítás. Most, hogy ténylegesen megvalósult a külügyi integráció, nyomát sem látom az elvonásnak. Talán nem véletlen, hogy felmerül az emberben a kérdés: lesze végül is megt akarítás a külügyi integráció nyomán? Mi volt a célja az összevonásnak, hogyha nem ez, illetve lesze hatékonyabb külpolitika az összevonás nyomán? Nem világos, hogy a Külügyminisztérium melyik részlege irányítja az újdonsült külgazdasági attasékat. De egy általán mi a konkrét feladata a külgazdasági attasénak? Komoly kérdés az is, hogy mikor fog nőni az ITD Rt.ben - ami ennek a kereskedelmi szolgálatnak a privatizációja révén jött létre - a kamarák tulajdoni hányada? Hiányolom továbbá a koncepciót a külkép viseleti hálózatra vonatkozóan is. A részletes indoklás szerint 200 millió forint áll rendelkezésre új külképviseletek felállítására. Hol, mikor, miért? Csak remélni tudom, hogy további kontinensekről nem vonul ki Magyarország, mint ahogy érthetetlen módon bezártunk négy nagykövetséget is a dinamikusan fejlődő DélAmerikában, többek között abban a városban, Mercosurban, ahol a délamerikai "Európai Unió" gazdasági integrációjának a
