Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2479 Tehát a költségvetés igazában ezen a területi nivellálódáson nemhogy javítana, hanem inkább ront. Ehhez talán hasonló vagy ennél is súlyosabb, hogy meg sem kísérli a költségvetés az ország demográfiai állapotát kezelni. 1981től szociológusok, közgazdászok, történészek, demográfusok egyforma súllyal hangsúlyozzák - tudományosan, és külön tudományos eljárásmódszert dolgoz va ki rá , hogy Magyarország demográfiai viselkedése folytonosan romlik: 1997 a legmélyebb pont. Az első félévben, amelyik a tavaszt és a nyarat is magában foglalja - és tudjuk, hogy ősszel a legnagyobb a halandóság , 25 ezerrel többen haltak meg, mint a mennyien születtek; sajnos, nem kell hozzá Dodonába menni, hogy biztos legyen benne a társadalom: '97ben 50 ezerrel kevesebben leszünk. Talán amikor a munkanélküliek számának csökkenését kalkuláljuk, ezt az adatot is mellé kellene tenni, hogy közben az or szág lakossága fogy, öregszik, és egyre nagyobb korosztályok lépnek nyugdíjba, egyre kisebb számú korosztályok lépnek munkaképes korszakba. Csakhogy ezek irreverzíbilis folyamatok: megfordíthatatlanok, és ezt nemcsak Magyarországon tudták a tudósok, hanem tudták máshol is. Az 1960as években Franciaország megdöbbent, amikor először születtek annyian, amennyien meghaltak; nagyon gyors intézkedésekkel, állami segítséggel, állami támogatással korrigálta a helyzetet. Ugyanezt megtette Svédország, Spanyolország. Angliában 1990ben végezték el a demográfusok azt a számítást, amelyiknek az eredményeként 2010re az angol társadalomban annyian fognak születni, mint amennyien meg fognak halni. 1993tól tudományos elemzéseket végeznek az angol tudósok, hogyan s miként lehet megelőzni ezt az állapotot költségvetési mechanizmusokon keresztül is. (22.30) Itt van az állam fontossága, szerepe, de nemcsak itt, hanem a polgárosodás területén is. Gazdaságtörténészek hasonlították össze a XIX. század második felének polgárosodás át és modernizációját. És valóban: a XIX. század második felében az állam közvetlen beavatkozása nélkül nagyon gyorsan tudott polgárosodni és gazdaságilag növekedni, folytonos produkcióval és folytonos gazdasági előnnyel működni Anglia, amely első volt a p olgárosodás területén. Viszont KözépEurópában, KeletEurópában sem Németországban, sem az OsztrákMagyar Monarchiában, sem a cári Oroszországban, sem a balkáni országokban nem volt megoldható a polgárosodás és a gazdasági növekedés, a modernizáció az álla m beavatkozása, közreműködése nélkül! Nem hiszem, hogy 1997re oly mértékig fordult a helyzet, és oly előnyre tett szert KözépEurópa térsége, hogy az állam gondos korrekciója nélkül ez a feladat a társadalom előtt megoldható lenne. És egyetlen módszer van ehhez: a költségvetésen keresztül belenyúlni ezekbe a folyamatokba. Ez nem érződik ebből a költségvetésből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Meg adom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ, akit Nacsa János képviselő úr követ, a MSZPből. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita végéhez közeledve az utolsó költségvetési felszólalá somban egyetlenegy gondolatról szeretnék beszélni. Arra szeretném kérni a kormányt is és képviselőtársaimat is, hogy védjük meg a költségvetést! Ugyanis úgy tűnik, hogy a költségvetés megszűnőben van. Ezen azt értem, hogy ha végighallgatjuk ezeket a felszó lalásokat, akkor azt halljuk mindenkitől, hogy a mezőgazdaságnak kell a GDP ennyi százaléka; a NATOcsatlakozás miatt a honvédelemnek kell a GDP évente 0,1 százalékkal növekvő százaléka; ma reggel Dobos Krisztinától arról hallottunk, hogy kutatásra és fejl esztésre kell a GDP ennyi meg ennyi százaléka. Nem sorolom, mert nincs rá időm, hogy ezeket mind fölsoroljam.
