Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
248 követelményeket támaszt, mint régen, s nincs ez másként az egészségügyben sem. Érthetetlen számomra, hogy azok, akik mindezekre való hivatkozással kritizálják a törvényt, más esetben minden bizonnyal - ha nem ez lenne benne, akkor - pontosan a garanciákat kérnék számon, hogy ugyan minek alapján fog majd a törvény hatályosulni. Valóban meg fog nőni az egészségügyi dolgozók feladata, de a betegeké is, hiszen szorosan együtt kell működniük, és erre az együttműködésre ez a törvény kötelezi őket. Ezek a betegjogok jelentik és kifejezik, sőt, garantálják, hogy a kórház nem börtön, nem egy büntető, elkülönítő hely, mert aki odakerül, használhatja saját holmiját, szabadon dönthet, hogy elmegy vagy marad, gyakorolhatja vallását, fogadhatja hozzátartozóit, barátait, és ha súlyos állapotban van vagy gyerekről van szó, szerette mellette lehet. Aki beteg, annak jogai mellett - mint említettem - kötelességei is vannak, így mindenekelőtt e gyütt kell működnie és neki is tájékoztatnia kell orvosát, fertőző betegségek esetén különösen, az orvosi utasításokat be kell tartani, és ahol azt jogszabály előírja, térítési díjat is kell fizetni. Abszolút új dolog a törvényben a panasz lehetősége, amel yet a szolgáltatónál vagy a fenntartónál lehet tenni, és tíz nap alatt el is kell bírálni. A javaslat igyekszik igen komolyan venni ezt az új intézményt csakúgy, mint a betegjogi képviselő szerepének körülvázolását, körülírását is. A betegjogi képviselő fo gja ellátni a betegek jogainak védelmét. Ilyen ma nincs, és jó, hogy lesz. Segíthet a panasz megfogalmazásában, de akár saját maga is eljárhat az intézmény vezetőinél vagy a fenntartónál és képviselheti a beteget. Ahhoz, hogy eljárjon, közvetlen megbízás s zükséges a betegtől. Az ő feladata lesz, hogy tájékoztassa az egészségügyi dolgozókat a betegjogokról. Ő is orvosi titoktartásra kötelezett, és a városi ÁNTSZ keretei között működik, a javaslat szerint 2000től. Szimpatikus számomra, hogy a törvény szerint fontos az egészségnevelés az iskolákban, mert azoknak minden szintjén kötelező lesz azzal foglalkozni. Mind a mai napig nem értettem, hogy a gyerekeknek miért kell kislétrát vagy kis virágtámaszt készíteniük az iskolában, miközben ilyen fontos kérdésekkel csak akkor foglalkoztak, ha az osztályfőnök ezt fontosnak tartotta. A gyerekeknek tehát a jövőben tudnivalókat kell elsajátítani az egészség védelmével, a helyes életmóddal, a higiénés ismeretekkel, a szexuális kultúrával, a szenvedélybetegségekkel kapcso latban. Az, hogy a javaslat az állam szerepét, felelősségét és feladatait kijelöli, azzal kétségtelenül megszabja az egész egészségügyi rendszer fazonját és egyben a többi szereplő helyét és szerepét is. Számomra elfogadható, sőt tetszetős megoldá s a szolgáló és szolgáltató államfelfogás - és nemcsak az egészségügyben, amely szerint az államnak a feltételeket kell megteremtenie egy méltó egészségügyi rendszerhez, valamint biztosítania és működtetnie kell egy kötelező egészségbiztosítási rendszert. Mint ahogyan azt a miniszter úr az expozéjában is elmondta, ez nem jelenti azt, hogy nem számíthatunk a jövőben hasonló szintű vagy megfelelő felelősséggel, garanciákkal alátámasztott ellátórendszerre, pusztán az állam privilégiumai szűnnek meg. Az államna k kötelessége továbbá és továbbra is, hogy garantálja: a beteg ember szabadon és méltósággal élhessen az egészségügyi ellátáshoz való alkotmányos jogával. (15.00) Fókuszba állított kötelezettségvállalásként jelenik meg a javaslatban az egészségmegőrzés és az egészségfejlesztés, amelyekre - mint tudjuk - eddig sohasem jutott annyi pénz, még távolról sem, mint amivel tisztességgel el lehetne látni ezeket a feladatokat. Mindezek az állami feladatok közvetlenül ugyan nem, de azt is jelentik, hogy a kijelölt irá ny a szolgáltatók oldalán a szektorsemlegesség, vagyis az, hogy egészségügyi szolgáltatást bármilyen, e célra jogilag elfogadott formában és tulajdonban lehet nyújtani, a lényeg az ellátás színvonala, amelynek kontrollálására hivatott a minőségellenőrzés.
