Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - PÓDA JENŐ jegyző: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
2451 tartalmaz, amely a közhasznú szervezetek esetében valamifajta speciális kivételként jelenik meg, minden más adóalany számára lényegesen könnyebb helyzetet te remtve. Én tehát egyetértenék azzal a szándékkal, azzal a kormányzati, szavakban megnyilvánuló szándékkal, amely úgy szól, hogy ne legyen különbség a közhasznú szervezetek vállalkozási tevékenységének adózása és a nem közhasznú szervezetek, tehát a profito rientált szervezetek tevékenységének adózása között, tehát egy szektorsemleges társaságiadószabályozás legyen. De akkor viszont ezt nemcsak szavakban, hanem konkrétan az adójogszabályok szövegében is így kellene átvezetni, és nem kellene speciális büntető szankciókat megfogalmazni a közhasznú szervezetek irányában. Úgy gondolom, hogy ennek a bonyolult képletes formulának valamifajta egyszerűsítését, én azt javasoltam, hogy megszüntetését kellene elérni, és egy egyszerűbb szabályozá st. Hogy adatokkal is alátámasszam a javaslatomat, csak azért, hogy mi miatt csinálunk ilyen bonyolult eljárást, szeretném az APEH adatait idézni a jelen lévő és még érdeklődő képviselőtársaimnak. A ma működő 50 ezer nonprofit szervezet közül mindösszesen 4026 adóalany az, amely társaságiadófizetési kötelezettséggel járó vállalkozási tevékenységet végez. Ez a szervezetek 78 százaléka. Ezek a szervezetek mindösszesen az elmúlt esztendőben 225 millió forint társasági adót fizettek. Azt gondolom, hogy ez a n agyságrend nem fogja megrendíteni a költségvetést, főleg azért, mert hogy mindeközben e szervezetek tevékenysége, amely összefügg a cél szerinti tevékenységükkel, és összefügg természetesen a vállalkozási tevékenységükkel is, az állami költségvetésnek áfáb an és személyi jövedelemadóban mintegy 5 milliárd forintos bevételt hoz. Ebből le kellene vonni azt a következtetést, hogy egy 200250 millió forintos tétel, ami e szervezetekből származó társaságiadóbevétel, és e szervezetek működéséből származó áfa- és szjabevétel, ami 5 milliárd forintos nagyságrendű, már csak a számadatok alapján is nehezen összevethető. Ezért meg kellene fontolniuk azoknak a bizottságoknak, amelyek természetesen az utolsó simításokat fogják végezni a törvény szövegén, hogy célszerűe ilyen bonyolult, ilyen követhetetlen eljárást alkalmazni a társasági adóban a közhasznú szervezetek esetében. A másik megfontolás, amit szeretnék az előterjesztő és az illetékes bizottságok figyelmébe ajánlani, hogy itt kettős szankció szerepel a kormány javaslatában, amellyel a szervezeteket sújtanánk. Egyfelől bekapcsolódik a kedvezmény igénybevételében a lejárt adótartozás vagy a köztartozás fogalma. A lejárt adótartozásnak megvan a maga szankciórendszere az Art.ben, ezt összekapcsolni kedvezményekkel, úgy gondolom, csak akkor lenne célszerű, ha ez minden más, mondjuk, állami és piaci szervezet esetében is érvényesülhetne. Ha ez igaz lenne, tehát az állami szervek adózásában és a piaci szervezetek adózásában is ez ugyanígy összekapcsolódna, nem tiltakoz nék a kormányjavaslattal szemben, de speciálisan csak a nonprofit szervezetek esetében érvényesíteni egy ilyen szabályt, úgy gondolom, nem egy szektorsemleges szabályozás, és teljesen indokolatlan hátrányos megkülönböztetés. Befejezésül pedig azt gondolom, az az összekapcsolás, amely az adományoknak a társasági adó alá vonásaként jelenik meg a kormány javaslatában, nem vállalható büntetése a szervezeteknek, mert abban a pillanatban, hogyha a jelen szöveggel elfogadott törvény alkalmazása során hibát követné nek el a szervezetek, akkor mindaz a forrás, amit ők adományban gyűjtöttek össze, társaságiadóalapként funkcionálna. Nem hiszem, hogy nekünk korlátozni kellene az adománygyűjtést. Bármilyen ilyen tartalmú vitában a hozzászólók eddig mindig azt mondták, ho gy nekünk azt kellene ösztönözni, hogy minél több magán- és piaci pénzt gyűjtsenek össze ezek a szervezetek, hogy ne az államháztartás forrásaira szoruljanak. Ebben az esetben ezzel az adószabállyal azt oldanánk meg, hogy ellenérdekeltek legyenek az adomán ygyűjtésben, merthogy megbüntetjük, társasági adó alá vonjuk az adományt ezzel a szabállyal. Én úgy gondolom, hogy ez nem vállalható, sem szakmai, sem politikai érv nem hozható fel e szabály mellett. Ezért ismételten szeretném az előterjesztők és az illeté kes bizottságok jelen lévő képviselőinek figyelmét felhívni, hogy a 910. és 1314. módosító javaslatot valamilyen más szövegváltozati
