Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 10 (296. szám) - Az egészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
242 szó. Tehát itt vitatkoznék az előttem szóló Cseh Máriával arról, hogy ezt a tájékoztatást nem kell és nem lehet minden esetben megtenni, hiszen a beteg felkészültségének, iskolázottságának megfelelő tájékoz tatásról van szó. Sok esetben az orvosi beavatkozás csak a beteg beleegyezésével végezhető el. Hasonlóképpen új a kapcsolattartási jog megfogalmazása is. Ezen törvény bevezetése, úgy gondolom, mindenképpen átlátható viszonyokat teremt az egészségügyben az orvos és a beteg kapcsolatában. A törvényben nincs szó - bármennyire is igyekeznek belemagyarázni - az eutanáziáról, hiszen az ellátás visszautasításának a joga nem egyenlő az eutanáziával. Teljesen új gondolkodást, szemléletet igényel a minőségbiztosítás törvényben történő megfogalmazása, beleértve a minőségbiztosítás külső és belső formáit is. Kétségtelen, hogy a belső és a külső minőségbiztosítás formáit, kereteit, anyagi hátterét meg kell teremteni, s ez nem megy máról holnapra; másrészt igen komoly sze mléletváltást igényel a minőség fogalmának a törvényben történő megfogalmazása és megkövetelése. Jelenleg, a második évezred végén, mindenütt a minőség, a fogyasztó kerül előtérbe, és a minőség, a fogyasztó igényének maximális kielégítése még az egészségüg yben is döntő tényező kell hogy legyen. Én elsősorban nem a minőséggel kapcsolatos peresített problémáktól félek - mint azt sokan megfogalmazták , hanem attól tartok, hogy a feltételrendszerek kialakítása sokkal nehezebben megy majd, mint szeretnénk, és m int ahogy azt a törvény előírja. Szerintem a minőséggel kapcsolatos paragrafusoknál egy fontos momentum kimaradt: ez pedig a minőség legalapvetőbb célja, hiszen nem öncélúan követeljük meg a minőséget, hanem azért, hogy a felhasználó, adott esetben a beteg maximálisan elégedett legyen a nyújtott szolgáltatással. A törvénytervezet abban is újat hoz, hogy a megelőzést kiemelt fontossággal kezeli: gondolok itt a nemzeti egészségügyi programra és a nemzeti egészségügyi tanács megalkotására. Talán ezen a terület en érzek igen komoly elmaradást az egészségügyi törvénnyel kapcsolatos eddigi jogalkotási munkánkban, hiszen a '95ös parlamenti vitanap határozatai még nem kerültek elfogadásra; a '95ben, valóban példa értékkel megtartott, az egészségügyről és az egészsé gről szóló vitanap országgyűlési határozata mind a mai napig nem került a Ház napirendjére. Az egészségügyi programok, megelőzési tervek többször megszülettek már az elmúlt években, de az eredményességükről nem beszélhetünk. Itt utalnék a magyar lakosság k atasztrofális egészségi állapotára. Ha sikerül - és bízunk benne, hogy sikerül, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a kérdést tekintsék pártpolitikai szempontból semlegesnek - egy átfogó megelőzési programot létrehozni, amely ciklusoktól és aktuálpoli tikai villongásoktól mentes, csak akkor tudunk valamit elérni a prevenció területén. A lakosság egészségi állapota, a prevenció kérdései nem kórházi kapacitástól függő kérdések, hanem az egész gondolkodásmódunkat és a környezetünkhöz, táplálkozásunkhoz, ok tatásunkhoz való egész viszonyunkat kell ebben a kérdésben átgondolni. (14.30) Az előttük fekvő törvénytervezet erre lehetőséget ad, ennek teljesítése rajtunk múlik. Közismert, hogy egy prevenciós program a hatását 1015 év múlva kezdi megmutatni. Ezért fo ntos, hogy a társadalom minden szférájában egységes módon foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, beleértve az oktatás és a nevelés kérdését is, hiszen az egészséges életmódra nevelést már óvodáskorban el kell kezdeni. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a NATból kimara dt az egészségnevelés és az egészségtan. Talán ezen törvénytervezet segít abban, hogy átfogó módon lehessen oktatni a megelőzést és az egészséges életmódot minden szinten, beleértve az orvosegyetemeket, a középiskolát és az általános iskolát az egészségügy i tanács pedig lehetőséget ad egy interszektorális együttműködésre.
