Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP):
2371 is gondolni kell a jövőben, mert azt gondolom, hogy ez a mai törvényjavaslat, ami az asztalon fekszik, illetve előttünk van, az elmúlt évek gyakorlatát is tükrözi. És ma már - szeretném ezt elmondani - van példa arra, hogy a határon átnyúló kapcsolatok társulásos formában, ha nem is kötelező feladatokat, de az oktatást, a művelődést elősegítő feladatokat rögzítenek szerződéses formában, úgy, ahogy azt Boross Péter képviselő úr mondta. Mit szerettem volna én még hozzá tenni, hogy ne ismételjem azt, ami már elhangzott a vitában? Én úgy ítélem meg, hogy ez a törvényjavaslat egy új lehetőséget mutat meg nekünk: garanciát vállal arra, hogy ha önkormányzatok társulnak egyegy feladatra, akkor abból nem lehet - ismerve Magyar országon a szerződéses fegyelmet - csak úgy kiszállni. (12.40) Ez az egyik dolog, amit szerettem volna hozzátenni. Mert úgy gondolom, hogy ami már törvényben is garantált együttműködés, és ebbe önkéntesen az önkormányzatok beszálltak, azt már érdemes és ke ll betartani. Másrészt: azt gondolom, hogy ez a társulás valamilyen feladatra jön létre, legyen az céltámogatási pályázatok benyújtása, legyen az intézményfenntartás, legyen az hatósági feladat felvállalása vagy sok más tevékenység, ami ma ebben az országb an az önkormányzatok között már van és működik. Miért fontos az, hogy például egy térségben, ahol olyan határok vannak, hogy 5000 főig vagy 10 000 főig nem lehet, mondjuk, hulladéktelepek létesítésére pályázatot benyújtani, legyen egy olyan törvényi háttér , amellyel biztos garanciák adatnak meg arra, hogy a társuló önkormányzatok, ha megnyerik ezt a pénzt, egyenlő félként vehetnek részt egy szeméttelep létesítésében? Ezt csak példaként mondtam. Mi az új ebben a dologban? Az az új, hogy a régi, ha úgy tetszi k, felülről megmondott társulásokkal szemben ez a társulás önkéntes. Az önkéntességet veszi alapul, és ezzel kivéd egy olyan problémakört is, ami itt fölmerült a vitában, hogy nem engedi a megyét egy túlsúlyos szerephez jutni. Mert egyszerűen nem szólhat b ele abba a társulási rendszerbe, amit az önkormányzatok önmaguktól, önmagukkal hoznak létre, illetve önállóan hoznak létre. Nem szabad itt eltekintenünk attól, hogy amikor európai integrációról beszélünk, akkor természetesen a megyehatárok is valahol igen nehezen elviselhetők, sokszor ki kellene belőle törni. Én azt gondolom, hogy az idő meg fogja ezt oldani, ugyanúgy, ahogy megoldotta ezt a társulási törvényt is. Azt gondolom, hogy az önkéntességen túl ez a társulás feladatorientált és feladatcentrikus. Eb ből kifolyólag nem lehet kényszeríteni senkit arra, hogy beszálljon, ugyanakkor, ha már beszállt ebbe a társulásba, akkor tényleg legyenek garanciák, hogy onnan hogyan lehet kiszállni úgy, hogy a többiek ne hátrányát "élvezzék" ennek a társulásnak. Nem bes zéltünk itt egy dologról. Arról a dologról, hogy mit is jelent az, amikor egy kistérségnek valahol a civil igényeknek megfelelően abban a szellemi környezetben, ahol él, folyamatosan visszautal arra, hogy valamilyen módon nekünk, ha tiltja, ha nem tiltja t örvény, ha segíti törvény, ha nem segíti törvény, együtt kell működni. Színházműködtetésről, iskolaműködtetésről beszélek, és beszélek arról, ami az SZDSZes vezérszónok szavaiból kiérződött, amit például egy művelődési intézmény működtetése jelent. Én azt gondolom, hogy a vita itt nem arról szól, hogy kelle művelődési intézmény vagy sem, hanem arról szól, hogy ha társulásban hozzák létre, akkor az a művelődési intézmény megnevezhető legyen, az elérhető legyen azoknak a számára, akiknek ezt létrehozták. Te hát így én azt gondolom, hogy a színtért úgy meghatározni, mondjuk, a két társulás között, hogy ott középen a réten, így nem megy. Úgy meg lehet határozni, hogy a közelálló települések egymástól 5 kilométerre működtessenek egy művelődési intézményt. Csak e gy gondolatban szeretnék így a vége felé visszatérni arra, amit Torgyán József képviselő úr, frakcióvezető úr mondott az önkormányzatokról. Engem is megriasztott egy kicsit. Mert egyik oldalról félti az önkormányzatok önállóságát, attól fél, hogy a megye m ajd rátelepszik - vagy nem
