Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 28 (316. szám) - A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
2361 mezőgazdaság támogatottsága, de akkor azt meg alaposabban kell kidolgozni - még egyszer mondom , mert az csökkenhet is. Annak a törvénynek a deklaratív természete mit rejt? Leglényegesebb az utolsó szakasz, amelyik felhatalmazza a kormányt és a minisztert, hogy tegyen valamit. A többi tulajd onképpen nem is szabályozás, hanem már említettem, egy deklarációgyűjtemény. Ez a törvény másféleképpen ront a jelenleg meglévő helyzeten, szabályozza, hogy te, autonóm önkormányzat milyen szerződést köss. Erre inspirál! De minek?! A szerződéskötés általán os szabályai, a szerződést kötő felek érdekei egyaránt ismertek vagy ott helyileg ismertek. Azt azért tételezzük fel, hogy olyan szerződést köt, amely önmagában nem ellentmondó valamelyik törvénnyel. De nem feltétlen köt olyan szerződést, amelyben egy törv ény tulajdonképpen ad neki egy olyan szamárvezetőt, hogy ezentúl ezt a szerződést kösd meg! Azzal, hogy inspirálni kell az összefogás hajlamát, teljes mértékben egyetértek. Egyetértek, és azt kell mondani, támogatom iksz forinttal, százalékban, akárhogy az összefogásotokat, ha ilyen szerződést köttök. Nem kell feltétlen parlament elé hozni ezt egyébként. Tehát amikor támogatok valamit, akkor feltételt már teremthetek. (11.50) De általában - mert hiszen a hajlamnövelés és a pénzügyi támogatás között óriási k ülönbség van - ez a törvény nem ezt tartalmazza. Még egyszer hangsúlyozom: nincs nekem veszekednivalóm ezzel a törvénnyel. Veszekednivalóm van egy felfogással, ami miatt a parlamenti törvényalkotás se nem egyenletes és se nem arányos. Érezzük mindnyájan, h ogy valahol elindult tárcaszinten egy jogszabályszerkesztés, és semmi nem menti meg, hogy metodikájával végigfusson a Házon, és egymással ellentétes felfogású törvények szülessenek itt. Ez pedig a törvényhozás rangját kérdőjelezi meg általános értelemben i s. Kizárólag merő jó szándékból arra hívom fel a figyelmet, hogy több kritikával illessük azokat a meglévő hajlamokat, melyek minden ügy szabályozását a parlamentre kívánják bízni. Legyen annyi ambíciója egy kormányzatnak, hogy tudja eldönteni, hogy ez saj át hatáskörében is szabályozható kérdés, és nem kell hozzá feltétlen törvényhozási akarat a velejáró időrabló procedúrával együtt! Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Lamperth Mónika kép viselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Boross Péter képviselő úr az előző hozzászólását azzal kezdte, hogy ismeri már ezt, hogy "általában egyetértünk, de a konkrétumokban nem" . Az érvelésnél most mégis megerősíteném, és megpróbálnék érvelni konkrétumokkal az állításom mellett. Először még egy gondolatot arról, hogy "általában egyetértünk". Igen, sokszor kerül olyan törvény, olyan szabályozás a Magyar Országgyűlés asztalára, ami t nem törvényben kellene elvégezni. Én magam is támogatója vagyok annak, hogy amit szabályozhat a kormány mint a végrehajtó hatalom irányító szerve, amit szabályozhatnak a tárcák, azt nem kell az Országgyűlés elé hozni. Főként nem szabad olyan döntéseket a z Országgyűlés elé engedni, ami formálissá teszi az Országgyűlés döntését. Én például ilyennek tartottam a címzett támogatásoknál azt, amikor néhány milliós tételről formálisan az Országgyűlés döntött. Azért mondom, hogy formálisan, mert például ugyan az ö nkormányzati bizottságnak bemutatta a kormány a javaslatát, de konkrét változtatás nem történt, és nem is történhetett, hiszen egyegy pályázat elbírálása mögött olyan pályázatok voltak, olyan szakmai feltételei voltak egyegy ilyen döntésnek, amit nem leh etett itt, az Országgyűlésben, a bizottságban és a parlament plenáris ülésén elvégezni.
