Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - A közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ):
2300 Mik az öntevékeny szervezetek nagy elő nyei? Először: olyan szükségletekre is képesek reagálni, amelyek nem a többség, az átlagpolgár, hanem speciális helyzetben lévő csoportok szükségletei. Másodszor talán azt említhetném, hogy profitmotívum híján megbízhatóbbak a piaci törvények szerint működ ő szolgáltatóknál. A harmadik szempont: az általuk nyújtott szolgáltatások emberre szabottabbak és innovitívabbak a tucatszolgáltatásoknál. Az embereknek a társadalomba való integrálása, a közösségi kapcsolatok fejlesztése olyan funkció, amelyet semmilyen professzionális szolgáltató szervezet nem tud átvenni a nonprofitoktól. Az eddigi szabályozatlanság azonban sokat ártott a közhasznú szervezeteknek. A szabályozás ezért is elkerülhetetlen, és a nonprofit szektor érdekeit is szolgálja. Mivel közpénzek felha sználásáról van szó, ezért feltétlenül meg kell teremteni az átláthatóságot és a nyilvánosságot. A szabályozás az egész közösséget védi a civil szervezetek által elkövethető visszaélésektől, cserébe azért, hogy jogi személyként létezhetnek és jogi védelmet élveznek. Mások jogait tiszteletben tartva, a törvényeket betartva kell működniük. Így járul hozzá az erős, élénk, védett, de elszámoltatható civil szféra a társadalmi stabilitás, a közbizalom, a pluralizmus és a jogállamiság tiszteletének fejlesztéséhez, vagyis a demokrácia hosszú távú sikeréhez. A törvény elősegíti a társadalmi életben való kezdeményező és önkéntes részvételt, és ezzel egy egészséges és fejlődőképes társadalom kialakulását. A nonprofit szektor növekvő gazdasági súlya és mé rete is mindenképpen indokolják tevékenységük és gazdálkodásuk fokozottabb figyelemmel kísérését. A szabályozásnál figyelembe kell venni, hogy a közhasznú szektor rendkívül polarizált. Bár a nemzetközi szakirodalomban fellelhető anyagok nem támasztják azt a hiedelmet, hogy a nonprofit szolgáltatás eleve hatékonyabb az államinál, azonban ha a szervezet jól működik, akkor jobb a hatékonysága. Nyilván lesznek területek, ahol az állam, máshol a piac vall kudarcot, de lesznek persze, ahol az öntevékenység. A sza bályozás, véleményem szerint, alkalmazkodik a valósághoz, az adókedvezmények köre is elfogadható. Az eljárásrend normatív, a közhasznúság besorolásának kritériumrendszere megfelelő. Nézzünk néhány adatot a magyar közhasznú szervezetek múltjából! Menjünk vi ssza elég messzire: 1862ben már 319 egyesület működött, 1932ben 1436, 1989ben pedig 8396. 1993ban 23 851 egyesület működött, ma pedig körülbelül 50 ezer egyesület működik. Tehát vannak hagyományai a magyar közhasznú szervezeteknek. Nézzük, milyen tevék enységet folytatnak ezek a szervezetek! Sporttevékenység 26,8 százalék, szabadidős, ifjúság, nyugdíjas rétegtevékenység 20,8 százalék, kulturális 5,6 százalék, polgári védelem ugyancsak 5,6 százalék, munkavállalói érdekvédelmi szervezet 5,5 százalék, munk áltatói szervezet 5,1 százalék, szakmai és üzleti szervezet 4,9, szociális szolgáltatás 3,4, település- és közösségfejlesztés 2,5, közbiztonság 2,1, oktatás 1,6 és a kutatás 1,3. Persze ennél kisebb százalékkal is rengeteg tevékenységet végeznek szervezete k. Nézzük, hol tevékenykednek a legaktívabban a közhasznúak! Az egyesületi élet legfőbb színtere a vidéki város, a források legnagyobb részét azonban központi szervezetek szerzik meg. (22.50) Sajnos, a vidéki és kisszervezeteket a tervezet sem preferálja kellőképpen. Talán az önkormányzatokon keresztül lehetne ezt megkísérelni. Az általános stagnálás és hanyatlás közepette a közhasznú társaságok viharos gyorsasággal fejlődtek. A rendszerváltást követő négy év alatt a szervezetek száma és bevételeik megötsz öröződtek. Nemzetközi összehasonlításban azonban így is igen alacsony a foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva: az európai átlagnak mintegy harmada, de az USA viszonylatában csak ötöde, egynyolcada.
