Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - A közhasznú szervezetekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
2298 Az egyik ilyen tevékenységi kör a több képviselőtársam által is javasolt rehabilitációs foglalkoztatás és munkaerőpiaci szolgáltatás. Az e területen működő civil szervezetek azokon próbálnak segíteni, akiket a munkaügyi közpo ntok már nem tudnak elérni, vagy nem tudnak számukra munkát biztosítani; sorstársaikkal szolidaritást vállaló álláskeresők egyesületei, melyek vállalják, hogy hátrányos helyzetű embereket átképeznek, hosszabbrövidebb időre foglalkoztatnak. Ezek a civil sz ervezetek olyan emberekkel is szót értenek, állást szereznek részükre, akik nem keresik fel az állami munkaközvetítő irodákat, akiknek mentális gondozásra is szükségük van. A civil szervezetek előnye abban van, hogy kis csoportokkal foglalkoznak, emberibb módon tudnak a hozzájuk fordulók gondjaival törődni. Személyes szolgáltatásaikkal hatékonyabban segítik elhelyezkedésüket. A foglalkoztatás egyik formája is lehet az állami feladatok átvállalása közhasznú munka keretében. A szociális szférában, a település ek kommunális feladatainak ellátásában van ennek jelentősége. Hiányolok egy másik fontos tevékenységi kört is a törvényjavaslatból, nevezetesen azt a kategóriát, ahová azok a szervezetek sorolhatják magukat, amelyek elsősorban a nonprof it szektornak szolgáltatnak információkat, speciális képzéseket. Hiányzik a területfejlesztés, ezen belül is a humán erőforrások fejlesztése vagy a városszépítő tevékenység, falusi turizmus. Nem sorolja be a közösségfejlesztést, ami a helyi társadalom fejl ődése szempontjából meghatározó, hisz képviselőként is tapasztalhatjuk, hogy a civil szervezetek milyen fontos összekötő kapocsként működnek az állampolgárok és a hatalom között. Fontosnak tartom, hogy felkészítsék az állampolgárokat a közös ügyek felválla lására, képviseletére, s hogy bemutassák az érdekérvényesítés technikáit, képessé tegyék az embereket arra, hogy problémáikat felismerve, bátran vállalják a megoldásokhoz vezető út bejárását is. Csak így érezhetik magukat otthon igazán a társadalomban. A k övetkező problémakör, amelyet érinteni szeretnék, a szervezetek működése és gazdálkodása. Tapasztaltam, hogy a támogatások odaítélése - országos és helyi szinten egyaránt , a pályázatok hozzáférhetősége nem az esélyegyenlőség jegyében történik a legtöbbsz ör. Egyetértek Csizmár Gáborral abban, hogy a javaslatban pontosítani kell a közfeladatok kihelyezésének szabályait, és el kell érni, hogy a civil szervezetek számára elérhető források nyilvánosak legyenek és minden érdeklődőhöz eljussanak. Helyeslem, hogy a törvényjavaslat a privilégiumok megszüntetésére törekszik, s egységes kritériumrendszert kíván alkalmazni. De nagyon fontos, hogy olyan szabályozás szülessen a működésre és a gazdálkodásra, amelyet a legkisebb szervezet is teljesíteni tud. Ne vegyük el a kedvét annak a nyugdíjas természetjáró egyesületnek a működéstől, akik egy kockás iskolai füzetben dokumentálják a tevékenységüket, de a közös túrázás jelenti számukra az élet valamennyi örömét! Úgy kell az adótörvényeket, a költségvetést alakítani, hogy a kiemelkedően közhasznú tevékenységet folytató szervezetek fejlődhessenek, hiszen csak jól felkészült és felszerelt alapítványok, egyesületek vehetnek át és láthatnak el eredményesen állami feladatokat. Itt említeném meg a személyi jövedelemadó 1 százalé káról szóló törvény módosításának szükségességét. Nagyszerű dolognak tartom, hogy közel 2 milliárd forintot ajánlottak fel az állampolgárok közhasznú célokra. (22.40) Bebizonyosodott, hogy szívesen fognak össze az emberek értelmes közösségi célok érdekében . Ennek szép példája például választókörzetemben, hogy a tócóskerti 4H Klub négyezer ember bizalmát élvezte egy uszodaépítési akcióban. Az elmúlt évben ezzel a lehetőséggel az állampolgárok egyharmada élt, így a 2 milliárd forinton túl 1,6 milliárd forint bent maradt az állami költségvetésben. Civil szervezetekben fogalmazódott meg, hogy ezt a fennmaradó összeget szerencsésebb lett volna a civil szféra támogatására fordítani. Ez egy újabb gondolatot vet fel: kik dönthettek volna ezen összeg felhasználásáról ? A megoldás
