Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - PÓDA JENŐ (MDF):
2286 (21.30) Tehát mi folyt itt az elmúlt években a kormánytöbbség szavazatai alapján, illetve mire számíthatunk, ha ebből a mondatból le lehet vonni azt a következtetést, amit a vezérkari főnök úr egyébkén t már többször elmondott, hogy a honvédség nem tud eleget tenni az alkotmányos feladatának, ebből a mondatból ugyanis ez következik. Én javaslom, hogy erre térjünk vissza egy más alkalommal, és tisztázzuk ezt a kérdést, hiszen így, a levegőben lógva nem ma radhat ez a súlyos megállapítás. A tényleges helyzet érzékeltetésére érdemes azért egykét szempontot idehozni. Látom, képviselőtársaim közül többen csóválják a fejüket, és talán azt hiszik, hogy én túlzok, amikor ezeket a megállapításokat teszem, de erről valójában nincsen szó. Az utóbbi időben jelentősen nőtt a honvédség adóssága, most meghaladta a félmilliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy vidéken a helyőrségparancsnok azzal foglalkozik, a békében a legfontosabb feladata - a kiképzés helyett , hogy a ví z, a gáz, a villany- és a kenyérszámla kifizetését intézze. Ez esetenként odáig fajul, hogy a szállítók megfenyegetik a vidéki helyőrségparancsnokot: komolyabb problémái lesznek akkor, ha nem fizeti ki a számlákat; pedig nyilván nem rajta múlik, hogy fiz etie a számlákat vagy sem. Sőt, továbbmegyek: nem tudom, képviselőtársaim tudjáke, hogy sorkatonák és nyugállományba vonuló tisztek hiteleznek a Magyar Honvédség számára - ne ijedjenek meg, nem tiltott banki tevékenységet folytatnak, hanem egyszerűen nem jutnak hozzá időben azokhoz a készpénzköveteléseikhez, amelyeket nyilván automatikusan azonnal kellene fizetni. Itt hódmezővásárhelyi és szombathelyi példát tudok majd részletesebben ismertetni, ha ezt valaki kívánja. Igen, arról van szó, hogy hosszú hete ken, esetenként egy hónapon keresztül nem kapják meg a sorkatonák az élelmezési költségüket, azok a sorkatonák - ne feledjük el , akik alkotmányos kötelezettségüket teljesítik, amikor szolgálnak. Aztán egy másik nagyon súlyos probléma a hadrafoghatósági k érdések között a MiG29es repülőerők ügye. Ez egy nyílt ülés, tehát nem tudom részletezni azt, hogy konkrétan milyen adatok ismertek az illetékes minisztériumi tisztségviselők, illetve a honvédelmi bizottság előtt. Csak azt jelzem, hogy egy nagyon súlyos helyzet alakult ki. Vagy azt is mondhatnám, hogy a honvédek ruházati, élelmezési ellátási problémái nyilván alapvetően meghatározzák, milyen a morál - nemcsak a sorkatonák morálja, hanem a hivatásos katonák morálja is , és hogy mennyire tudják ellátni azo kat az alapfeladataikat, amelyeket békében el kell látniuk. Például 365 forint a norma egy főre egy napra élelmezési költségként, ezt nem tudja biztosítani a hadsereg, most 340 forintot fizet naponta személyenként a szárazföldi erőknél. Nincs több, mondják a vezérkar megfelelő tisztjei. De mondhatnám ugyanígy a T72es, BTR80as, BRDM2es harcjárművek anyagellátására is, hogy kritikán aluli, és súlyosan veszélyezteti a hadrafoghatóságot. Az egyéni védőeszközök, egyebek nem is téma. Nem sorolom tovább ezek et a példákat. Egyértelműen az látszik, hogy egy belső átcsoportosítás révén, látszólag fontos prioritásokat meghatározva, a kormányzat - mintegy rablógazdálkodást folytatva - az egyik zsebéből a másik zsebébe teszi a pénzt, egyik helyen adósságot és megol datlan problémák tömkelegét hagyván a másik oldalon próbál olyan közérzetjavító intézkedéseket megfogalmazni, amelyek persze nem érik el a céljukat - egyrészt azért, mert a katonák, a fegyveres erőknél dolgozók pontosan látják ezt a törekvést, másrészt azé rt, mert a beígért 23,5 százalékos béremelés szétosztásra nincsen törvényi garancia. És ha ugyanaz történik, mint ami idén történt, hogy egyes helyeken, főleg a minisztérium környékén 34 százalékot kaptak, máshol pedig 1112 százalékot, akkor joggal mondjá k: számukra hiteltelenné vált a vezetés, és törvényi garanciák nélkül nem hisznek a következő évi ígéretekben. Tehát ezek azok a problémák, amelyekre nem kapunk választ a '98as költségvetésben, illetve amelyek itt maradnak a levegőben. Miközben tehát a sz emélyi béreket próbálják növelni - a konkrét számokat is kiszámoltuk , a dologi kiadások 20 százalékos reálértékvesztésen mennének keresztül '98ban; a felhalmozási kiadásoknál csak 12 százalék a nominálemelkedés, tehát ez reálértékvesztést jelent, még ha csak 12
