Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. október 27 (315. szám) - A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - SZABÓ RUDOLFNÉ DR. (SZDSZ):
2276 évre emelkednek, így 1996ban 15 milliárd forinttal, '97ben várhatóan 20 milliárd forinttal, '98ban a tervek szerint mintegy 13 milliárddal - az előző évhez képest. A foglalkoztatási törvény módosítása révén '98 áprilisában megszűnik ugyan a 0,3 százalékos bérgaranciajárulék, de az eddigi 900 milliós rehabilitációs hozzájárulás befizetésével szemben 3,2 milliárd forintos bevételt tervez a kormány. A törvénymódosítá s szerint ugyanis már a 1020 fős vállalkozásokra, valamint a költségvetési és nonprofit szervezetekre is vonatkozni fog a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettsége, ha a megváltozott munkaképességű dolgozóik aránya nem éri el az előírás szerinti 5 százalékot. Ez tehát mindenképpen elég jelentős bevételnövekedéssel jár együtt. A Munkaerőpiaci Alapban rendelkezésre álló összegek felhasználása is nőtt évről évre, ennek ellenére a maradvány 1996ban 7 milliárddal gyarapodott, és megközelítette a 40 milliárdot - pontosabban: 39 milliárd volt. Ekkor az öt elkülönített állami pénzalapnak együttesen 63 milliárd volt a maradványa. Visszatérve a Munkaerőpiaci Alap szufficitjére: a '97. és '98. évben várhatóan kismértékben csökken, de az 1999. évi nyitóöss zeg is 35 milliárd lesz az irányszámok szerint. A kormány tehát nem tervezi a szufficit felhasználását, de további gyarapítását sem. Ez utóbbi nem is lenne indokolt, hiszen ha nem lenne szükséges a munkanélküliség kezelésére fordítandó összegeket növelni a bevételeknek megfelelően, akkor felvetődhetne a munkaadói járulékok csökkentése. Jelenleg azonban erre még nincs lehetőség, mivel a munkaerőpiaci helyzet javulása ezt nem teszi lehetővé; a szufficit felélésére pedig nincs módunk a központi költségvetés h elyzetét figyelembe véve. És most kicsit részletezve a Munkaerőpiaci Alapot: a munkanélküliellátásban részesíthetők száma az utóbbi években mérséklődött, főként azért, mert a jogosultságukat kimerítették, és nem amiatt, hogy el tudtak helyezkedni, a fogl alkoztatottság ugyanis alig változott: némi emelkedés után jelenleg ismét csökkenést mutat. Mégis, a Munkaerőpiaci Alap meghatározó része, 60 százaléka a munkanélküliellátások és a jövedelempótló támogatások fedezésére szolgál, és összegét tekintve minte gy 79 milliárd forint, meghaladja az 1997. évi várható teljesítést. Ezzel szemben nincs elegendő forrás az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre, vagyis azokra, amelyek a munkavállalást segítik elő, és ez nem egészen érthető. Az 1998ra tervezett 3 mill iárd forintos növekedés inkább csak a szinten tartást szolgálja, és a 28,5 milliárd forint az egyharmadát teszi ki a munkanélküliellátások összegének. Más kérdés persze, hogy az aktív eszközökre fordított összegek hasznosulása sem megnyugtató. Ezenkívül a rendelkezésre álló összegek tényleges felhasználásának egy része az eljárási mechanizmusok miatt vagy áthúzódik a következő évre vagy a szufficitet növeli. Nem tudjuk megítélni, mert nem ismeretes még előttünk, hogy az egyes aktív támogatási formákra menn yit kíván fordítani a munkaügyi kormányzat és hogy melyeket helyezi előtérbe a most készülő, 1998. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvek alapján; de a korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a hagyományos és a jövedelempótlósok közhasznú foglalkozta tása a Közmunka Tanács újabb programjaival együtt a legnagyobb hatókörű eszköz. Ez utóbbira '98ban már 4,1 milliárd forintot lehet költeni. A gondot főként az jelenti, hogy mindegyik csak átmeneti foglalkoztatási forma, és nem igazán képesek az embereket visszavezetni a munkaerőpiacra. Ráadásul minden évben ismétlődő igényt támasztanak az alappal szemben, és nem válhat önfenntartóvá a foglalkoztatási forma. Gond persze az is, hogy az önkormányzatok egy része a 30 százalékos saját részt sem tudja hozzátenni , és a kiszámíthatatlan pénzügyi ütemezés is tervezhetetlenné teszi számukra e foglalkoztatást; ennek ellenére még hosszú ideig igen fontos és nélkülözhetetlen eszköz lesz. A másik legnagyobb összeget felhasználó eszköz: az átképzés, amely sok munkanélküli t és pályakezdőt érint. Költségtakarékossága és a munkaerőpiaci igényeknek való megfelelése azonban megkérdőjelezhető némely esetben. Jóval kevesebb a munkaadóknak nyújtott bértámogatás, mert nem kapósak a munkaerőpiacon a szakképzetlen, aluliskolázott, g yenge munkamorálú
